Más igy érez és csinál?

Nálunk is lazábbnak tűnik a 2. babával :). Az elsővel "nehezebb" volt. Többet sírtam is, a hormonok jobban ott voltak, már a lencsi baba dalon elsírtam magam, vicces.

Az 1.-vel rosszabbak voltak az éjszakák, sokat sírt, sokat kellett ringatni, a 2.-at kevésbé kel vagy nem is kell. Az elsőnél még nem tudtam mikor miért sír. A 2.-nál már tudom hogy éhes, álmos vagy fáj valamije, fogacska gyötri vagy a hasa. Tényleg letisztultabb minden, az elsővel sokkal bonyolultabb volt az egész. De mindakettő csodálatos érzés :)!

Jó babázást, szép napot!

Érdekes kérdés. Az aggodalom része nálunk nem stimmel, mivel a kicsivel nem volt problémamentes a terhességem, és születése után is voltak gondok, amik ugyan elvileg megoldódtak, de azért az emberben ilyesmi után benne van a félsz.

Bár én mindkettőt tudtam szoptatni, igaz, hogy a másodiknál sokkal lazábban veszem. Őt már nem méregettem, nem néztem az órát, nem törekedtem a teljes nyugalom megteremtésére, ezt egy 2 éves nagytesó mellett nem is lehetett volna kivitelezni. Nyugodtan szoptattam a játszón, parkban, akárhol.

Az elsőt bő egy évig szoptattam, és alig vártam már, hogy vége legyen. Zavart a kötöttség. A második most 1 éves, már ő sem szopik sokat, szerintem lassan befejezzük, de már nem várom egyáltalán. Őt sokkal nagyobb örömmel szoptatom, ahogyan minden egyéb tekintetben is nagyobb örömömet lelem benne: az elsőnél féltem a felkapatástól, a kicsit már boldogan hordoztam kendőben, és néhány héttel ezelőttig együtt aludtunk. Nem féltem, hogy "örökre köztünk ragad" - nem is ragadt, amikor láttam, hogy ez neki már nem kényelmes, szépen áttettem a saját ágyába a naggyal egy szobában, azóta nyugodtabban is alszik. Bevallom, picit hiányzik, de ez az élet normális rendje.

A napi teendőkben meg sokkal rutinosabb vagyok, mindennek megvan a menetrendje, a napirend már a kicsi születésekor adott volt.

Összességében jobban élvezem most az anyaságot, mint amikor csak egy volt.

Nekem az első gyerekem most 6 hónapos. Sokak szerint nagyon felelősségteljesen csinálom, mintha mindig is lett volna gyerekem.

Aggódok Én is, főleg mikor elöszőr volt lázas, köhögött stb. Nyilván ezeknél elvittem dokihoz, de a fenék pirosság miatt nem :)

De nincs légzésfigyelőnk, ha az éjjelt valami miatt átalussza nem megyek be hozzá (külön szoba ) hogy alszik-e, mi van Vele. Szerencsére áldott jó gyerek, sose sír, nem votl hasfájás, anyatejes, alszik rendesen és kiegyensúlyozott, mosolygós gyerek.

Vannak emberek akik egyszerűen ilyenek. Szeretem nagyon, aggódok is érte,de azt hiszem az elején sem csináltam különösebb bénázásokat pedig első baba.

Nekem 1. baba, mégsem parázok mindenen.

Van aki szerint túl lazán kezelem a dolgokat, de nem érdekel a paramamik véleménye.

A lányom boldog, egészséges, nem telepszek rá a túlzott aggódásommal.