Ki mennyit hazudik a gyermekének?

A kisfiam egy éves - még soha életemben nem hazudtam neki. Igaz, most azt mondhatod, hogy "hát persze, hiszen még kicsi", de az a véleményem, hogy a hazugságot érezné a rezdüléseimen (Mint ahogyan az is bizonyítva van, hogy a babák átveszik a szülő hangulatait). Tehát egyrészről ezért nem hazudok neki (és soha nem is fogok), másrészt meg azért, mert ha egyszer is rájönne arra, hogy hazudtam, akkor hiteltelenné válok a szemében, mint szülő, és akkor már jó példa sem lehetek neki.

Vannak kivételek, amikor egy gyereknek azért mondunk "kegyes hazugságokat", hogy megvédjük őt attól, ami még életkori sajátosságainál fogva nem neki való, de persze gondolom nem ezekre a hazugságokra gondoltál.

Én mindig elmondom neki, hogy megyünk a doktor nénihez, szurit is fog kapni, és utána hozzám bújhat, megvigasztalom, meg hogy most orvosságot kell bevenni, de remélem nagyon ügyes lesz...

Meggyőződésem, hogy ez kifizetődő lesz később is, amikor nem kell azt hazudni a boltban, hogy nincs pénz, ha mindenféle hülyeségre rá akar venni, hanem egyszerűen közlöm majd vele, hogy meg tudnám venni (ha tényleg így van), de ennek a dolognak ezért meg ezért nem látom értelmét...

Rajtunk keresztül, és általunk tanulják a világot, és arról nem is beszélve, hogy én sem fogok belegabalyodni így a saját hazugságaimba, hiszen nem lesznek.

Szia!

Én anyukám példájából indulok ki. Mindent megbeszélt velem. Megyünk a doktorbácsihoz, megnéz, ad szurit, kellemetlen lesz, de elmúlik gyorsan utána... anyu később mesélte, hogy amikor mentünk a doktorbácsihoz és sose sírtam, pedig volt ott jópár gyerek, aki bömbölt, mert akkor "tudta meg", hogy mire megy ki a játék? Pici a babám nagyon, de mindig elmondom neki hova megyünk, mit csinálunk... nem tudom,mi ez , tán mély pszichológia, de tény hogy nem sír szuri után!