Egyedülálló Anyukák! Ti hogy éltétek ezt túl?

Pici gyerek mellett, terhes voltam amikor kitalálta, hogy még bulizna meg csajozna... persze válni nem akart (az én lakásomban laktunk, én tartottam el a családot is, ő szinte csak aprópénzt keresett, azt is magára költötte), csak szórakozni akart eljárni, én meg vágjam hozzá a jóképet.

Egy ideig nyűglődtünk, aztán kirúgtam.

Válás után is van élet, sőt nem is rossz.....

Azóta van más, sokkal nyugodtabbak a mindennapok. Persze az elején az pokol volt, de kitartás, az idő tényleg begyógyítja a sebeket.

6 hónapos kortól veszik be a kisgyereket, de csak ha komoly indok van ra. A munkát keresek nem lesz elég, munkaszerződés kell - hacsak nem nagyon sok a férőhely.

Engem 12 hetesen hagyott ott apuka es jópár évig egyedül neveltem a lányom. Az a lényeg, hogy ne hagyd el magad, minden napban keresd a jót. Törődj magaddal is, tanulj valamit, ez lehet nyelv, komolyabb tanulmány, de akar valami kézművesség is. En pl megtanultam angolul, egyedül, illetve horgolni. Ha nagyobb kész a kicsid, járj vele társaságba: babamama klub, könyvtár, játszóház. Ai meg nagyon fontos, hogy mielőbb add be a gyermekelhelyezesi kérelmet - nálad ezt valoper fel együtt kell- es kérd hogy nálad helyezzék el a gyereket, valamint igényelt tartasdijat is. Amíg hivatalosan nem vagy egyedülálló, addig az apa mindenhol számít, pl emiatt nem veszik fel majd a bölcsibe, nem kaphatsz támogatást.

4 hónapost nem tudsz beadni, legkorábban 5 hós kortól lehet. viszont annyira pici még, és ha nem elég erős az immunrendszere, akkor sokat lesz beteg.

akkor is kell egy ember betegség esetén.

még magánba se nagyon veszik fel.

de ha oda rakod, akkor meg ingyen dolgozol. :(

ha bébiszityót fogadsz, az is felejtős, bár nem akarok a zsebedben turkálni.

nagyon sajnálom. kitartást!