Volt aki korán abbahagyta a szoptatást, mert már nem bírta tovább és inkább tápszert adott a babának? Megbánta késöbb? ( lepontozóknak, kioktatóknak nem szól)

Én nem tudok érdemleges választ adni,csak leírni az én történetem.

Rengeteg tejem volt(van) de anyósom mikor itt volt vagy telefonon hívott mindig azzal jött,hogy azért sír a kicsi ,mert nincs elég tejem. Miatta a párom is elkezdte mondogatni. 2 hét után már annyira belém beszélték,hogy este kiegészítettem a táplálását tápszerrel,pedig spriccelt a mellemből a tej. 2 hónap kellett mire észhez tértem és rájöttem erre és arra ,hogy a tejem bővel elég volt,hiszen elég volt neki egy evészetre egy cici,csak a hasa fájt és nagyon anyás volt. Ha újra kezdhetném nem hallgatnák senkire, sőt befognám a szájukat. 2 hónap után meg is mondtam anyósomnak ,hogy ne szóljon bele ezekbe a dolgokba ,neki csak annyi a dolga ,hogy szeresse az unokáját a többi az én feladatom. Szóval én megbántam,hogy nem a saját érzésemre hagyatkoztam hanem engedtem a nyomásnak.

Mindegy ,hogy anyatejes vagy tápszeres a kicsi a lényeg ,hogy az anyuka jól érezze magát és ne azt érezze,hogy ő rosszul csinál valamit,mert a legtöbb anya soha nem akar rosszat a gyerekének és a legjobbat a legtöbbet adja meg neki!

2,5 hónapos koráig kizárólag szopott a fiam, de annyira nagy nyűg volt neki is nekem is, hogy nem szoptattam tovább. Addig sírós, nyűgös baba volt, miután tápszeres lett, nyugodt, kiegyensúlyozott lett (és persze én is). Egyáltalán NEM bántam meg, sőt! inkább azt bánom, hogy kínlódtunk ezzel a szoptatással, az elejétől tápszert kellett volna adni neki.

Azért azt hozzáteszem, hogy fiam nem volt valami ügyes szopizó, tejem sem volt sok, éppen annyi, hogy evésre épp jól lakott, bár 3 órát nem bírt ki soha két szopi között.