Anyukák, milyen érzés volt, mikor megtudtátok a babátok nemét? Mi volt az első érzésetek? És apukának?

Egész életemben egy kislányra vágytam, amikor terhes voltam akkor is szentül hittem, hogy lányom lesz. Mindezt a 12 hétig amikor ugyan nem 100%-ig de azt mondták kisfiú.

Először csalódtam a férjemnek mindegy lett volna, de azért amikor megtudta, hogy fiút várok nagyon örült és büszke volt.

5 hetesen derült ki a terhességem,én már akkor mondtam mindenkinek,hogy én tudom,hogy lányom lesz,ezt érzem belül.

Így is lett!Apa fiút akart.A lányunk most 2 hónapos és apuka imádja! :D

Én nagyon -nagyon meg döbbentem.Sokáig nem látták a nemét,és nekem nagyon lányos pocakom volt.Mindenki mondta.Én meg persze bele éltem magam.Percekig el sem hittem,hogy fiú.

Párom meg nem ért azon a nyelven amin közölték,és majd csak a szobából kilépve tudta meg,és vissza ment megkérdezni ez volt az első idegen nyelű mondata.

Ő nagyon örült neki mert nagyon fiút várt,és már kezdte ő is bele élni magát a lányba.

1. baba: Lányt szerettünk volna, fiú lett. Örültünk neki:)

2. baba: Még mindig lányt szerettünk volna, annak is éreztem. Ő is fiú lett. Mindketten emésztettük vagy 2 hétig a dolgot. Nagy csalódás volt.

Azóta persze minden megváltozott, imádjuk Őt is. Nála hisztisebb, mosolygósabb, anyásabb gyereket még nem hordott hátán a Föld. :)

3. baba: Még van pár hetünk, hogy megtudjuk, de megint lányt szeretnénk, és annak is érzem. Ha mégsem, hát megint örülni fogunk, a harmadiknál már olyan mindegy.. :D

Kedves utolsó nagyon szurkolok,hogy lány legyen:)De véletlenül mégsem,hát akkor nem kellesz vásárolnod:)

Tényleg sok sikert.