Más is érzi úgy néha, hogy magának szülte a babáját, noha mind a ketten akartátok?

Sokan mondják, hogy minek szüljek még egyet,ha a férjem úgysem foglalkozik vele, magamnak? Én erre azt mondom, hogy igen. Magadnak és a testvérének. Én az elsőnél is és a másodiknál is úgy voltam vele, hogy én akkor is akarok gyereket, ha nincs segítség. De szerencsére van!( igaz, most sincs még itthon!)De tényleg sajnálhatják az apukák, mer sok minden jóból kimaradnak.

És abban sincs semmi, ha valaki magának szüli a gyereket. Gondolok itt arra, aki nem talál megfelelő párt és mondjuk már benne is van a korban. Én nem ítélem el, sőt sokkal jobb, mint gyerektelenül leélni egy életet!

igen,érzem.sőt egyre többször gondolom,hogy hiába volt ott apa is a jó részénél,minden rám marad.Főleg most,hogy nagyon nehezek az éjszakák/nappalok a fogzás miatt.Úgy érzem,hogy csak akkor van apa,amikor minden szép és jó...és erre rátesz egy lapáttal a kis gézengúz.Úgy látom,hogy mindenkivel nagyon kedves,mosolygós,csak velem nyűgös,csak nekem sír....persze ez oda vezethető vissza,hogy szinte egész nap én vagyok vele.

és sovány vigasznak tűnik,de akkor és ott egy nagy öröm,vigasz,mikor látom az 1.mosolyt,kacajt,átfordulást,felállást,és hozzá a nagy mosolyok.

Szerintem egy nőnek tisztába kell lenni azzal mikor gyermeket vár, hogy azt 90%-ba magának szüli.Lehet akármilyen nagy a ,, szerelem" és a családcentrikusság, az a gyerek az annyáé!

Nekem hála a jó égnek a férjem rengeteget segít, egy szavam nem lehet, de csak vannak pillanatok, helyzetek amiből következik az előbb leírtak!

Utolsó előtti kislánynak.Hidd el amig csak a pocakban van a baba minden szép és jó.Amikor megszületik utána fogod azt érezni hogy magadnak szülted mert a "párodnak" nem lesz annyi ideje rád/rátok, mint neked a babára,á és hiányolni is fogod az addig megszokott törődést.

De gondolom anyucikádra mindig számithasz.....:)

Ne haragudj ha tévedek,de érzek némi iróniát a szavaidban.

Először is nem vagyok kislány:)Jó,ezt azért szögezzük le,hiába vagyok csak 21 éves:)A másik pedig,hogy ismerek nem egy,nem két olyan férfit,barátaim mind,akik 22-25 évesen lettek apák és bizony igencsak sok időt töltenek a gyerekeikkel,fürdetnek,pelenkáznak,gagyognak és minden amit egy apa is tesz.Kevesebbet dolgoznak,kevesebb a pénz is,de legalább boldogok mindannyian.Az én párom is ilyen,talán nem hiszitek el,mert nem ismeritek,de én hiszek benne.Nem vagyok naív,ha koppanok hát koppanok,de én igenis bízom benne és abban,hogy maximálisan mellettünk lesz.Valószínű ,hogy a nap 1/3-át a munkahelyén fogja tölteni,de utána jön és kényeztet minket.Pontozzatok le,de én még hiszek ebben...

Én férjem is ilyen. Szeret a kislányunkkal lenni. dolgozik, de csak egy munkahelye van, nem vet fel minket a pénz, de foglalkozik a gyerekkel és segít nekem is ha itthon van. Így volt ez a terhesség alatt is és után is. Pedig nem vagyunk már "gyerekek". 35 és 42 évesen (sajnos későn jött a baba nálunk). Én nem érzem úgy, hogy csak magamnak szültem. Véleményem szerint el kell dönteni azt, hogy mit akarsz/akartok, 1. pénzt, teljen mindenre, de apa ne legyen otthon soha, fáradtan érjen haza, vagy 2. elég egy mh. is, csak ledolgozza a 8 órát és akkor nincs annyi pénz, de megy haza és ő is veletek van.

Persze aztán vannak olyan apukák is, akik inkább vállalnak több munkát, minthogy a nyűgös időszakokban otthon legyenek.