Minden nap itt van valamelyik nagyszülő babázni, mit csináljak hogy ne sértsem meg őket, de ez már sok?

Persze értelek én,mégiscsak a nagyszülők.(tisztelet feléjük!)Csak nálam így oldódtak meg a problémák.Nem kiabálás meg ilyesmi,csak tudattam,hogy anyukája is van a babámnak :)

Azért sok szerencsét,és kívánom,hogy oldódjon meg mihamarabb a probléma :)

Jobb ha most szoktatod hozzá.

A családnak meg meg kell mondani hogy nem érsz rá,ha mennek ne legyél otthon,ne nyisd ki az ajtót ,csak ha Te hívtad őket.

Heti 1 fogadónap oké, osszák be maguk között,ez se a Te problémád legyen.

A gyereket meg ne féltsd túl.

Azt hittem, nekem a legrosszabb, de tévedtem.A leírtak alapján lehet, neked rosszabb...

A férjemék családjánál lakunk: anyós, após, a férjem nagymamája ill hétvégén a sógorom.

Ha a kislányom elkezd sírni, már szaladnak be a szobába: jaj, minek sír, mi baja, éhes? 4 hónapos, eddig magától elaludt. Anyósom szépen hozzászoktatta az ölben alváshoz. Hiába szóltam neki, sértődötten válaszolt, hogy hadd fogja már... Természetesen altatni kell azóta. :(

Sokszor rámtörték az ajtót szoptatás, altatás, fejés közben. És meg is sértődtek, mikor kizavartam őket. Persze, hogy az idegeskedés, stressz hatására már tejem sincs. Folyton azon görcsöltem, melyik pillanatban lép be apósom, vagy a sógorom. És mindig akkor jöttek be, kopogás nélkül... Sokszor hallottam, hogy amikor szóltam ezért-ezért a gyerekkel kapcsolatban, hogy kibeszéltek a hátam mögött: nagy a szám, nekem semmi sem jó, mi jogom van arra, hogy megmondjam nekik, mit (ne!) csináljanak, mert a korkülönbség... A nagymama egyszer nekem állt: "hogy beszélsz te velem?" És így legyen egy első babás nő kiegyensúlyozott, boldog, nyugodt anyuka. Pihenni nem hagynak, mert egyfolytában csörömpölnek kinn, az ajtókat csapkodják, reggel is!

Már nagyon nem bírom!

Gyakorlatilag már teljesen kivagyok, a férjemnek sem merek szólni, mert úgyis én húzom a rövidebbet. Anyósom teljesen rátelepedett a fiára, állandóan hívogatja telefonon (ha elmegyünk vásárolni, akkor is...), reggel bejön a szobába ébreszteni (már kezd róla leszokni), és mindent úgy mond neki, hogy az legyen a jó, amit ő mond, és nem az, amit én...

Csak az vigasztal, hogy terveink szerint 1 hónap múlva költözünk.

Csak sok az az 1 hónap!!!