Vannak itt olyanok, akik korán beadták bölcsibe a gyereküket?
Az a legjobb neki, hogy te is boldog legyel. Ha az almaidat fel kell adnid, az egy ido utan kifog hatni az egesz csaladra. En tovabbra is azt mondom a szeretet nem abban mutatkozik meg, hogy mennyit csung valaki a gyereken, hanem abvan, hogy kiegyensulyozott biztonsagot nyujt neki. Es ebbe belefer az is, hogy te nem csak anya vagy, hanem no is, ember is, tervekkel.
Azert mert kicsit megvalositod onmagad, attol meg ugyanugy fogsz vele foglalkozni, ugyanugy oda fogsz ra figyelni es igenis gondolni kell a holnapotokra is. Mert a gyerek noni fog es azzal az igenyei is. Ahhoz, hogy megtudjatok adni neki (es gondolom a jovoben a testverenek, testvereinek) mindent, amit szeretnetek, ahhoz dolgozni kell. Es a jo munka nem jon azonnal. Ahhoz alapozni kell es elore gondolkodni.
Szerintem ti csinaljatok jol.
Az elcseszett tinik meg nem azert lesznek elcseszettek, mert nem volt veluk otthon anyu 3 evig, hanem azert mert nem volt kiegyensulyozott csalad korulottuk.
14-es, nagyon egyet értünk! Szerintem is legalább olyan fontos, hogy a szülők is lelkileg kiegyensúlyozottak legyenek, és újult erővel, boldogan tudjanak 100%-osan otthon is működni, mint az, hogy napi 24 órában együtt legyünk. Nem egész napra adnám be, mint írtam, így szerintem kapni fog belőlem is, nem lesz elhanyagolva, csak új tapasztalatokat is felszed. Amúgy meg rengeteget játszom most is vele, azt hiszem megpróbálom már most minél tudatosabban fejleszteni, csüngünk egymáson, imádom és nagyon büszke vagyok rá! Az első lépések meg általában úgy láttam nem maguktól, hanem noszogatásra, hívásra, kíséréssel történnek meg, nem hiszem, hogy lemaradnék róla :).
Általánosítani pedig nem kellene, hogy az ecseszett tinik azért ilyenek, mert az anyjuk berakta őket bölcsibe! Anyukámnak 8 hónaposan kellett beadni a legkisebb húgomat bölcsibe, mert apuka egyik napról a másikra lelépett, a színét sem láttuk azóta, se gyerektartás, se semmi, így anyukámnak nem volt mese, dolgoznia kellett. Ma egy 16 éves osztályelső, jó tanuló lány, zongorázik, sportol, már van egy nyelvvizsgája most készül a másodikra, és sokkal értelmesebb, tájékozottabb és céltudatosabb, mint manapság a serdülők. És hány olyat látunk - többek között egy bizonyos etnikumból is - hogy anyuka nem dolgozik, a gyerek otthon vannak, mégsem foglalkoznak vele annyit, és elcseszett tinik lesznek. Szóval nem kell általánosítani! Előttem van egy jó példa, de itt más tapasztalatokra is kíváncsi voltam!
Köszönöm, hogy törölték az egyik válaszoló tarthatatlan kommentjeit!
30 éves vagyok! Az én környezetemben szinte senki nincs, akivel az anyukája otthon maradt volna 2-3 koráig! Sőt, a legtöbbjüket, egy éves koruk előtt adták be, engem egy évesen. Egyikünk sem állt meg a fejlődésben, mindannyian felnőttünk, nem utáltuk meg anyukánkat! :)
Egyébként Mo-n egyedülálló ez szinte egész európában, hogy 3 évig is maradhat otthon anyuka. A legtöbb európai országban jóval hamarabb vissza kell menni dolgozni, és úgy gondolom,hogy sem az angolok, sem a franciák között nincsenek lelkirokkant gyerekek!
A másik része, meg,hogy ha muszáj, hogy akkor muszáj. Nekem semmivel sem jobb, amikor anyuka hónap vége előtt már két nappal lesi a postást remegve,hogy mikor hozza a juttatást, de bölcsibe nem adja be a gyereket, mert árt neki. Hát az biztos nem,hogy ha megélni alig tudnak és görcsben van az egész család!
Az, hogy az elején sírni fog, meg természetes. Meg fogja szokni. Én anno még akkor is sírtam egy hétig, amikor sulis lettem. De nyilván azért mert sír a gyerek, suliba muszáj menni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!