Ennyire rossz anya lennék?

Kicsi kora óta tökéletesen ellátom a lányomat, játszok vele, beszélek hozzá, etetem, stb... Viszont, ha valami értelmetlen dolgon el kezd hisztizni/sírni (1éves múlt), nem tudom magam kontrollálni és kitörök magamból (kiabálok, magamba és vele is)... Egyszerűen szörnyű, h wc-re se tudok nélküle menni, ha a hajamat meg akarom csinálni, ott nyünnyög a lábamnál... Egyszerűen kész vagyok ettől, h 1 szabad percem sincs... SEnki nem tud a lányomra vigyázni, max. a párom, más segítségem nincs... Kezdem azt érzeni, h játszani se akarok vele, kerülöm a társaságát a gyereknek, pedig együtt vagyunk egész nap... Egész nap a házi munkát csinálom, stb... Tudom, h ez nem jó, de nem tudok vele már mit kezdeni... Meg magammal sem.. Nem tudom mi lenne a megoldás erre! Valaki járt így, vagy van erről tapasztalata, tippje, h mit kezdjek már magammal? Egyszerűen utálom a mostani énemet, mert nem szeretnék ilyen lenni a saját gyerekemhez! IMÁDOM, Ő az életem értelme, de ezek a dühkitörések csak jönnek maguktól és nem tudom kontrollálni! :(

Szeptemberbe megy bölcsibe én meg vissza dolgozni, abba reménykedek, h talán akkor más lesz, de addig még sok idő van...