Ennyire rossz anya lennék?

Na pont ilyen időszakon vagyok én is túl. Annyira utáltam, hogy tényleg még wc-re se tudtam nyugodtan elmenni, mert mindig ott nyüszögött a lábamnál, rángatta a nadrágomat. Sokszor próbáltam nem tudomást venni róla, közbe meg lelkiismeret furdalásom volt, mert szegény gyerek nem tehet róla, hogy én ilyen passzban vagyok. Aztán nem is tudom hogyan, de elmúlt ez a folyton követem anyát időszakunk.

Rájött, hogy egyedül is tud játszani és nem mindenhez kellek én is. Ha bementünk a szobájába mondtam neki, hogy csücsülj le, adtam neki könyveket a kezébe és mondtam hogy mindjárt jövök. Akkor elmentem wc-re, megkavartam a levest stb. és ott maradt a szobába. Túl fogtok jutni ti is ezen az időszakon biztosan! Főleg ha megy bölcsibe, akkor meg hidd el annyira fog hiányozni!

Nem tudom, van-e olyan anyuka, akinél sosem szakad el a cérna. Néha nekem is elegem van abból, hogy az ikreim a lábam körül szlalomoznak állandóan, mindig kell valami az egyiknek, és akkor a másiknak még jobban. Már volt pár olyan napom az elmúlt két évben, hogy pár órán át csak a legszükségesebbet végeztem el velük (tisztázás, etetés, életmentés), de alig szóltam, mert féltem, hogy akkor robbanok.

Szerintem Neked is, nekem is, meg még sokaknak az a gondjuk, hogy nem tudnk ebből a babázós körforgásból kikerülni, vagy mert nincs segítség, vagy ha van, akkor má nem is tudjuk igazán elfogadni. Irigykedve szoktam olvasni azoknak az anyukáknak a panaszait, akiknek anyukájuk, anyósuk, stb. beledumál a nevelésbe - sokért nem adnám, ha nekem is beledumálna néha valaki, csak ne pörögnék mindig velük egyedül! Aztén meg ha valami nem tökéletes, nekem van lelkiismeretfurdalásom,miközben lassan azt is elfelejtem, nekem mi lenne jó, mi hiányzik...ördögi kör! Tényleg csak az segít, ha fokozatosan kicsit kimászunk a gyerek életéből. Mi most találtunk bébicsőszt, heti két óra belefér szerencsére anyagilag is. Sokat várok tőle. A gyerekek imádják, szerintem ár vártak ők is egy új arcot. Persze a jó nagymamival nem ér fel semmi, de ha nincs...?

Ne vádold magad, a kérdésed bizonyíja, hogy jó anya vagy!

Nem rossz vagy, csak piszok kimerült és emiatt türelmetlen.

Most tényleg szükséged lenne egy kis kizökkenésre!

Barátnő, szomszéd, valaki nincs? Csak egy kis időre nem tudod rábízni valakire a lányod?

Nagyon jót tenne, ha más benyomás is érne téged.

Ha visszamész dolgozni, akkor annyiban jobb lesz, hogy mivel kevesebb időd lesz a lányodra, jobban fogod értékelni az együtt töltött időt.

De az is tuti, hogy sajnálni fogod az együtt töltött idő azon részét, amit őrjöngéssel töltöttél, meg házimunkával, ahelyett hogy tényleg vele foglalkoztál volna. S ez nem lecs.eszés, mert detto én is így voltam!

Amúgy most már hogy dolgozom, ezerszer jobban értékelem az együtt töltött időt és szerintem minőségibb anya vagyok napi pár órában, mint amilyen voltam napi 24-ben!

Szóval van tényleg remény arra, hogy jobb lesz, és több türelmed lesz, viszont azért próbáld meg átértékelni a helyzetet, és arra gondolni, hogy ezek az évek sohasem térnek vissza!

Most olyanok a gyerekek, mint a szivacs, és magukba szívják a jót és rosszat is. Próbáld meg a jót átadni, és ne a feszültséget.

Nem könnyű, de lazíts, imádd, ölelgesd, és nem baj, ha hagyod néha felfedezni a lakást, amíg pl. mosogatsz. Ettől rossz nem leszel.

De ha vele vagy, légy 100%-os anyuci. :)

Kitartást!

Mintha magamról olvastam volna. Az én lányom is 1 éves múlt, és kegyetlen, hogy milyen hisztiket le tud vágni, ha valami mást is akarok csinálni, mint mellette ülni. Viszont ha játszani szeretnék vele, az se jó neki, semmi nem érdekli, csak széthajigál mindent. Ilyenkor én is a plafonon szoktam lenni, hogy tiszta kupi az egész lakás. Ha már nagyon elegem van, akkor délután én belevetem magam a takarításba, neki pedig szabad program van. Ha akar segít, vagy játszik, vagy tőlem nyomhatja is a hisztit egész délután, akkor is megcsinálom a dolgom, Általában ilyenkor rájön, hogy mi a szitu, és érdekes módon feltalálja magát, de úgy 3-4 hetente én is nagyon ki szoktam akadni ezen.

Szerintem az a baj, hogy unatkoznak, már nem köti le őket, hogy egész nap minket bámulnak. Például ha mi elmegyünk mamához, vagy barátnőhöz, esetleg baba-mama klubba, ott olyan jól érzi magát, sokszor alig látom, mit csinál, úgy otthagy. Itthon meg el se mozdul mellőlem. Szerintem jót fog tenni a Te kicsidnek a bőlcsöde, jobban le tudja majd foglalni magát, és utána tud majd örülni annak az időnek, amit veled lehet.

Én még jobbulást várok attól is, ha jön a jóidő, és ki lehet mozdulni játszótérre, csatangolni.