Csak engem zavar az hogy általában T/1 be beszélnek az újdonsült anyukák?

Az elején még nagyon nagy a szimbiózis anya és baba között: szinte mindig együtt vannak, szinte mindig mindent együtt csibálnak - természetesen adja magát a szituáció a T/1-re.

Amíg nem volt gyerekem, addig én is viszolyotam tőle (személyes kedvencem a "már 4 fogunk van" - szívem szerint mindig visszakérdeztem volna, hogy "kettő neked, kettő a babának? vagy mind a 4 a babáé, neked egy sincs?", de sose tettem, csak magamban). Aztán mikor pici gyerekem volt, nekem is kicsúszott néha egy T/1-es mondat (bár nem fog-témában)...

Szerintem ez azért van mert a gyermek az elsö hónapokban még teljesen függ agyermeketöl, amit tesz, amit elér az mind közösen az anyukával.

Vagy is szopizunk, mosakszunk, sirdogálunk, nem alszunk. Ennek az anyuka 100%-ig része és ugyan úgy éli meg mint a baba.

Aztán ahogy a baba elkezd leszállni az anyjáról, önállósodik így anyuka is elkezd beszélni, hogy felült, elesett, felállt. ezeket már egyedül éri el, az anyuka csak kívülállóként látja.

Ahogy írod, "én mindig figyeltem rá", vagy is autómatikusan te is azt érezted hogy egy és ugyan azaok vagytok a babával az elsö hónapban, csak te eröltetted magadat hogy másképp beszélj róla.

Engem egy kicsit zavar. Nem megyek tőle a falnak, de azért megüti a fülemet.

Máshol már leírtam a történetet, amikor a lányom 2 év körüli volt, megkérdezte egy anyuka: "Szobatiszták vagytok már?" Hát bakker... Mondtam, hogy én már igen, a lányom még nem.