SOS hol kérhetnék segítséget?

Azt nem értem, minek viszed? Oké, hiába beszélsz neki. Akkor cselekedj helyette. Egyszerűen ne vigyél neki semmit, ha kér valakit, feküdj le, és mondd meg, hogy fáradt vagy, szolgálja ki magát. HA nem tetszik, akkor meg maradjon étlen szomjan.

Komolyan nem értelek. Miért vagy ilyen szolgalelkű? Panaszkodsz, hogy fáradt vagy, meg nem bírod, de azért jámboran pattansz, mihelyt őurasága csettint.

Ne panaszkodj, hanem lépj. Az elején biztos lesz ebből feszültség, mert eddig tisztára nyaltad a popsiját, de ha következetesen nem szolgálod ki, akkor előbb utóbb önellátó lesz (ami egy felnőtt férfinál sem árt).

Ha meg folyamatosan kiszolgálod, annak ellenére, hogy neked ez kényelmetlen, fárasztó, és nem szeretem meló, akkor ne panaszkodj. Ezt te főzöd. Edd is meg. Ha nem kell, akkor meg VÁLTOZTASS. Ilyen egyszerű.

Tényleg nem értem, mi a célod ezzel a mártírkodással. A férfiak ebből nem értenek, ha csak nyavalyogsz, de közben kiszolgálod, akkor ő úgy gondolja, hogy itt az egyetlen hiba, hogy állandóan nyafogsz, minden más rendben van. Ők így működnek.

Ne cipeld a gyereket, hanem hagyd az ágyában. Nem lesz semmi baja, ha néha sír. Éjjel pedig ne etesd, ne vedd ki az ágyából, ne gyújts világosságot, legfeljebb inni adj neki.

Néhány nap alatt megszokja, hogy nappal nincs mindig kézben, és éjjel aludni kell.

Akkor te is végig fogod aludni az éjszakákat.

A férjed pedig szolgálja ki magát.

Nézd, sok férfi áll így hozzá, gondolom, mert otthon hozzászoktatták őket, de ezen Te is tudsz változtatni. Mondd meg, hogy most nem hozol neki semmit, fáradt vagy és kész. Hidd el, nem fog rád omlani a plafon. :)

Sajnos az én férjem is szívesen ugráltat, vagyis ugráltatna, ha hagynám. Múltkor már mondtam neki, hogy mielőtt valami megcsináltatna velem, gondolja végig, ő maga meg tudja-e csinálni, és ha nem, akkor szóljon csak. Vette a lapot.

A kisfiaddal meg ülj le egy fotelbe, és ott bújjon hozzád, ha fáradt vagy.

Az én párom is ilyen volt a szülés előtt..minden reggel én keltem hajnalban még mikor ilyen alvós korszakomat éltem a terhesség miatt akkor is..Kávéfőzés, reggeli csinálás,boltba menés.Szülés előtti nap még a motorja alkatrészei után szaladgáltam..megjegyzem azóta ezért kb. 100-szor bocsánatot kért. Tudom milyen,mikor nem akarod megmondani neki,hogy neked fárasztó az,amit elvár Tőled..! Ugyanezt csináltam tényleg,aztán rájöttem miután meglett a kisfiam,hogy Ő az első..szóval hazajöttünk a kórházból,leültünk és elmondtam neki szépen,nem hisztizve,nem veszekedve,hogy innentől kezdve legyen olyan kedves,keljen fel egy fél órával korábban és csinálja meg ezeket a dolgokat magának..mert ugye mikor a kórházban voltunk sem szaladtam haza megcsinálni és fura így is el tudott menni dolgozni :) Szóval szépen üljetek le és próbáljátok megbeszélni ;) Ettől nem szereted kevésbé..

Az anyóst pedig állítsd le illedelmesen,hogy Te vagy annak a gyermeknek az Édesanyja,nem pedig Ő...én ezt 1 hét után megtettem..pedig nem is együtt élünk vele,de órákon keresztül itt ült és ellenőrzött,hogy mit és hogy csinálok..nekem ez ment az idegeimre.

Sok sikert és ha nem haragszol meg érte,ha nem fogsz tenni ezek ellen a dolgok ellen,akkor az lesz,hogy a pocakodban lévő gyermeked fogja kárát látni... :(