Feszültség, türelmetlenség, és idegesség. Másnál is van ilyen?

Míg kicsi volt ugyanezt éreztem.

Most 2,5 éves, én meg már fél éve dolgozok újra. Képzelheted így mennyi időnk van egymásra.

Próbálok nem mennyiségi, hanem minőségi anyuka lenni.

Ami szerintem sem baba korban, sem pedig később nem könnyű.

De ha belegondolok, anyukám anno 2 éves koromban visszament dolgozni, nem láttam őt olyan sokat, de ha velem volt, akkor az jó volt, nincsenek rossz emlékeim. A mai napig nagyon jó a kapcsolatunk.

Szerintem nem az számít, hogy mennyi időben kötöd le őt, hanem az, hogy amikor tényleg vele foglalkozol, mit csináltok, hogy az mennyire jó neki.

Az pedig, hogy frusztrált vagy, hát...sok anyukával előfordul, csak nem mindenki mer róla beszélni, vagy észre sem veszi magán.

Szerintem ez most egy ilyen időszak, amin túl kell lenni. Lesznek hullámvölgyek, mint az összes kapcsolatban, úgy a gyereknevelésben is.

Babádnak viszont te vagy a legjobb. Tudatosítsd magadban.

Nem fogsz véletlenül menstruálni? Nekem akkor szokott ilyen lenni. Minden hülyeségen felidegesítem magam (persze kifelé nem mutatom, főleg a kisfiam felé nem, vele mindig türelmesen beszélek).

A szüleim gyakran átjönnek, mert egymás mellett lakunk, játszanak a kisfiammal, én meg olyankor mindig kimenekülök mosogatni, netezni, teregetni, ilyesmik, és néha tökre furdal a lelkiismeret, hogy nem vagyok én is bent velük a szobában. Egyébként mindketten imádják, és nagyon jól eljátszik velük.

Mondjuk az hozzátartozik, hogy ő még szopizik, és éppen szeparációs szorong, és ha én is bemegyek, akkor rögtön cicire kéredzkedik, viszont ha nem lát, eszébe sem jut. De ha igen, akkor képes lenne egész nap rajta lógni.

De igen, nekem is vannak ilyen gondolataim, hogy keveset játszok vele, pedig sokat vagyunk együtt.

Ráadásul szinte soha nem megyek el itthonról nélküle, és mindig én viszem sétálni is, azt sem szoktam rájuk bízni.

Hihi, hát szerintem azt biztosan nem érzi, hogy te kevésbé szeretnéd mint a nagymami :).

Különben is a nagyik "dolga", hogy kényeztessék őket, a miénk, meg, hogy neveljük (és kényeztessük) :).

Akkor ahogy látom másoknál is hasonlóan működik ez a dolog, ez azért kicsit megnyugtató.

Nálunk is az van, hogy mindenkivel akkorákat kacag, nekem meg mindig az jut eszembe, hogy milyen nagy szerencse, hogy ők itt vannak, mert szerintem engem már tökre unna, ha csak engem látna egész nap.

Szóval mindent összevetve nincs okunk panaszra, csak néha hülyeségeken agyalunk :).

Egyébként nekem is 13 hónapos korában jött meg először, most 15 hós.

Szerintem jól csinálod.

Egy anya a nap huszonnégy órájában anya de ha odatudod adni egy kicsit másnak a stafétát akkor igenis tedd meg mert még nagyon sok idöd lesz ilyen dolgokra.Használd ki hogy elvan mert nálunk pl. nem tudom oda adni az ikreket másnak én kellek nekik mert nélkülem nem alszanak el pedig eddig mindegy volt ki rakja le őket aludni.És lehet azt hiszi most sok anyuka hogy ez így nem normális de igenis kihasználom mikor nélkülük megyek valahova és akkor az a nap vagy óra csak az enyém és jó kiszabadulni.