Csak az első 3 hónap nehéz?

Sziasztok.a 3. vagyok,csak csatlakozni tudok az elöttem szólóhoz.Nekem már van egy nagy fiam is aki már saját életét egyengeti,igy tapasztalatból tudom,milyen amikor már nem kapsz puszit este lefekvéskor,amikor már nem borul a nyakadba mert elesett,amikor elnézést kérsz mert beléptél a szobályába,amikor már a haverokkal tölti a legtöbb időt és én csak bejeletkezem,hogy én is vagyok.Most hogy van egy 8 hónapos manó,duplán értékelem ezt.mert tudom milyen hamar elmúlik minden apró és nagyobb öröm.milyen hamar nem te leszel neki a legfontosabb,tudom milyen érzés először oviba vinni,és ott hagyni.vagy sirni a ballagásán.ezek mind korzakok,és most ulyra átélem midezt elölröl,de már sokkal jobban figyelve minden apróságra.már nem a háztartás a fontosabb hanem hogy játszak vele,már nem fáraszt ha sír,és képes vagyok sirni ha valami ujjat csinál.mert anyukák vagyunk,vigyázzunk ezekre a pillanatokra.