Három gyermekes anyukák őszinte tapasztalatokat várok! Megosztanád velem?

Szia! Az anyagiak az elején valóban elhanyagolhatóak. Később már nem: nálunk elindultak a különórák, később jönnek a táborok, iskoláztatás, stb. Bizony, érződik, hogy hány gyerek van.

Fizikailag és szellemileg is nehezebb, viszont az is igaz, hogy egyre jobban belejön az ember. :)

Nagyon számít szerintem, hogy a már meglévő gyerekek milyen temperamentumúak, mennyire "nehéz" velük. Ha ilyen kis korkülönbséggel vállaljátok őket, akkor a velük töltött idő biztosan megsínyli. Nem tudsz egyszerre három helyen lenni, és neked is csak 24 órából áll egy nap.

Nekem a három gyerek ellen a középső "szindróma" szól (magam is középső vagyok), ezért el is hagytam a megkérdezettek táborát, mert bevállaltunk egy negyediket. Szintén kicsi a korkülönbség, nincs két év sehol. Nem könnyű, az biztos. :)

3 kicsim van, 5,3,1 évesek. Nem kifejezetten így terveztük de a 2vel annyira könnyen ment minden (könnyebben mint 1 el) hogy úgy éreztem fog ez nekem menni.

Mi is viszonylag jól éltünk-élünk vagyis anyagi dolgok nem tartottak volna vissza attól hogy 3.baba legyen.

Őszinte leszek. Nekem (hangsúlyozom nekem) sokkal nehezebb, de így hogy kicsi a korkülönbség szerintem leginkább azért. Mivel fizikai ellátás is nagyrészt az én dolgom mindháromnál.

3 dolgot tudok írni 1. ha önállóak főleg a nagyobb és nem egy nehéz eset hanem olyan csendesebb nyugisabb típus akkor talán könnyebb (barátnőméknél így van és neki is 3 kicsi van és azért úgy egyszerűbb ) nekem a nagyfiam is borzasztó impulzív hangos, akaratos pörgős típus aki ráadásul nem hálálja meg ha kevesebb idő jut rá, mert akkor még inkább "elszalad vele a ló".

2. ha van segítséged, nagyszülő, bárki akkor azért sokkal könnyebb, pl. mikor egyszerre beteg 3 gyerek és ne adj isten te is elkapod, nem árt a segítség. vagy ha csak 2 beteg, de az egészségest van ki elvigye magához vagy pl. oviba elviszi stb.

Nálunk meg más családokban is azért apa elég sokat dolgozik tehát rendszeresen nem tud kisegíteni etéren illetve a másik hogy mikor hazajön ő is szeretne valamennyit pihenni tehát erre nem lehet berendezkedni hogy hazaér, "rátolom" a kölkeket én meg ölbe tett kézzel nézek vagy elfoglalom magam,tehát jó ha van segítség mindenféleképpen! Nekem sajnos nincs és a bébiszitter azért annyira nem olcsó másrészt nem is ismerünk közelről egyet se és teljesen idegen emberre meg annyira nem szívesen bízom őket de ez az én gondom.

3. talán érdemes kicsit átgondolni a korkülönbség témát tehát nagyobb korkülönbséggel szerintem sokkal könnyebb.

Bár írtad hogy szorít az idő nem tudom mennyire szorít de lehet inkább vállalnék 40 évesen mint mondjuk 38-39 és inkább hagynék köztük 3-4 évet min.

Anyagiak egyenlőre annyival nem nehezebb de az lesz már most látom...3 gyerekre féláron van az étkezés illetve biztosítanak majd iskolába ingyen tankönyvet (ezt nem tudom mert még nem iskolásak) de már most látom hogy 3 gyerek az MINDENBŐL 3szor annyi, kezdve az ételektől 3 túrórudi 1-2 helyett, 3 joghurt, több alapanyag (én most hogy a 3.is eszik a mi ételünkből és a nagyobbak is már azért eszegetnek rendesen veszem észre hogy nem elég már annyi alapanyag állandóan elfogy vmi stb. És ez csak az étkezés.

Ha akarnak járni sportra vagy bármire az is 3szor annyi lesz, iskolában különóra vagy ilyenek.

Oviban szülinap, farsang stb. 3szor annyi sütemény torta (felénk szokás vinni) 3szor annyi jelmez.

Ruhák. Persze egy részét lehet örökölni, de cipőt pl. nem , illetve a ruhákkal is én úgy jártam hogy mivel fiú-lány-fiú és nem is ugyanabban az évszakban születtek így sok olyan ruha van amit nem is tudtak egymás után hordani.

És egy időszakban 3x2 télikabát, overál, csizma vastag naci megvétele nem 2 ft.

Aztán nagyobb méretben felénk már a turi kínálata is nagyon szegényes, marad az új ruha mocsok drágán.

A gyerekekkel foglalkozás: én maximalista vagyok szeretek/szeretnék mindegyikükkel egyesével is foglalkozni és azt veszem észre hogy egyik mindig kevesebbet kap, persze lehet csak én vagyok ügyetlen de azt érzem hogy egyik csak úgy felnő köztük persze ez fluktuál tehát hol egyik hol másik kettő igényel nagyobb figyelmet, de egyedül nagyon nehéz megoldani hogy mindenkire elég egyedi figyelem jusson és ne csak együtt terelgessem őket mindenfelé.

Állítólag a hozzáértők meg akiknek több gyerekük van azt mondják ez nem lesz kárukra sőt, úgy értem hogy lehet hogy egyesével kevesebbet kapnak belőlem de egymástól pedig sokat kapnak és ez felnőtt korukban hasznukra lesz hát remélem így van.

Erőim energiáim eléggé ki vannak merítve pedig még vissza se mentem dolgozni, hogy akkor mi lesz nem tudom...

Egyrészt nem keresek olyan hatalmas összeget hogy ezért érdemes legyen 8-9 órázni, tehát még az is lehet hogy nem is éri meg majd visszamennem,

másrészt meg jó lenne kicsit kiszabadulni a mese-pelus-szopi-játszás 5.5 éve tartó körforgásából és kicsit mással is foglalkozni, de így is úgy érzem nem férek bele egy napba segítség híján hiszen a gyerekekkel is foglalkozom és nem csak úgy hogy vonjuk be őket a házimunkába hanem aktívan. Tudom, játszhatnának egyedül is, de szoktak is, csak én ezt nem érzem elégségesnek a részemről.

A párkapcsolatunk úgy mondanám erősen meg van terhelve. nagyon szeretjük egymást szerencsére meg a gyerekeket is, de borzasztó nehéz csak egymásra figyelni. Egyenlőre tartanak az érzelmi munícióink de erősen fogyóban, ezekre is nagyon kéne figyelni mert kirepülnek a gyerekek és arra leszünk figyelmesek hogy mit se tudunk már egymásról.

Pozitív dolgok: Imádok rájuk nézni mindhárom belőlünk van mégis teljesen más, imádok a tanúja lenni hogy kifejlődnek, kialakulnak minden nap figyelhetem milyen emberkékké válnak.

Nagyon szépnek találom őket :)) (de ez normális gondolom:))

Büszke vagyok rájuk jobban mintha bármilyen nagy projektet vittem volna véghez.

Anyagilag MÉG nem érzek nagy különbséget az iskolás korukig meg még tartalékolok ahogy tudok.

A gyerekek hát mondjuk sok konfliktus van de közben meg nagyon jól esik mikor kisegítik egymást, megvédik egymást idegen környezetben, összetartanak mikor mondjuk kollektíven le vannak szidva.

Remélem nagykorukban is így lesz.

Bocsánat, hosszú lett..

2 es vagyok :) lehet ha 3 év múlva kérdezel akkor már ezeket teljesen elfelejtem és nagyrészt pozitív dolgokat írok :))

És én azért is írtam le a tapasztalatomat hátha neked segít hogy pl. addig míg csak terv a 3. baba tudnál segítséget szerezni,megbízható valakit aki már a nagyobbakkal megismerkedik mire jön a kisebb stb.én már eső után köpönyeg-ként jöttem rá erre hogy hamarabb kellett volna segítséget kérnem.