Ti mit tennétek a helyemben? Tanácstalan vagyok, vissza dolgozni vagy nem?

Én nem mennék. Van még 17 hónapod, addig bármi történhet! Még vehetnek pozitív fordulatot a dolgok. A kislányoddal tölthető idő viszont soha nem fog visszatérni még egyszer. Ha visszamész, akkor is kirúghatnak vagy lehetnek ott is olyan változások, hogy megbánod, amiért visszamentél pl. vezetőváltás stb.

Én most térek vissza a munkába, soha nem voltam vezető és most mégis vezetői állást ajánlottak nekem mert új főnökség van egy hónapja! Ha korábban megyek vissza, nem jutottam volna ilyen lehetőséghez. A kislányom most 21 hós.

Szia! Mintha a saját sztorimat olvasnám.. annyi a különbség hogy én most töltöm a 30at. Mi a férjemmel eleve úgy voltunk, hogy ma minden úgy alakul, velünk is és egészségileg is akkor kistesót is szeretnénk.. mivel nem is tudnék hova visszamenni így nem is görcsöltem rajta.. szerencsére jön a kistesó is.

Szerintem ne menj vissza, kicsi még a gyerkőc és bedarálna a munka.. :(

Engem is elfogott a "vágy" amikor több ismerősöm visszament most ősszel dolgozni, mert nagyon szerettem a munkám és többekkel nagyon jó volt a kapcsolatom.. DE amit gondolj meg középvezetőként.. (én is pénzügyi cégnél voltam) el tudsz e jönni időben? nem-e kell túlóráznod, mennyi stresszel jár? vagy esetleg a pozíciód helyett milyen más ajánlatot kapnál?

Pl mondok egy példát.. ha én vissza is tudtam volna menni akkor tuti nem tudtam volna tartani azt hogy 8+1 óra munkaidő.. mert annyit raknak az emberre, hogy egy idő után azt veszi észre hogy még 10-12 óra elteltével is csak dolgozik.. a másik meg.. ami szabad hely van az meg kb a legutolsó munka amit én személy szerint csinálnék és fele annyi fizuért. Így szerencsére nincs bennem semmi rossz érzés, hogy esetleg vissza kellett volna mennem vagy esetleg a magas tgyás-ért vagy bármiért..

...mármint imádok itthon babázni

a :( a kényszernek szól

Ezt nagyon át kell rágnod.

Nálunk - szerencsére - "csak" 16 hónapos korában történt, hogy felhívott az ügyvezetőnk, hogy mikor tudnék leghamarabb visszamenni, mert ha mostanában nem, muszáj lesz embert felvenniük, ugyanis a kolléganőm terhes lett.

Én becsültem bennük, hogy első körben engem kérdeztek, mivel "házon belül" már nem tudták megoldani, mint akkor, amikor én eljöttem.

Nagyon nagy dilemma, és a Te esetedben még inkább, hisz olyan pici még a gyerek!

Én visszamentem úgy, hogy nálunk is apa eljött GYED-re, a nagyszülők nagyon-nagyon odatették magukat, sokat segítettek neki, és én szigorúan minden nap négy órakor felálltam a székemből és eljöttem haza.

Hogy milyen volt?

Borzasztóan szar.

Állandóan itthon járt az eszem, és ez a munkámon is meglátszott az elején. Így aztán lelkiismeret-furdalásom volt, kaptam jópár leb..szást, amúgy is nagyon rossz anyának éreztem magam a gyerek miatt, hogy "elhagytam", de aztán kb. két hónap múlva belejöttem az új felállásba, mindenki megtalálta a helyét.

És végül vettek fel még egy embert is, szóval ilyen szempontból nem volt értelme visszamennem, így is, úgy is vettek fel valakit, csak ha nem megyek vissza rögtön, akkor működött volna az a terület egy ideig az új emberrel, utána meg ketten csináltuk volna az amúgy már jól összegyűlt feladatokat.

Én összességében megbántam, de nem tudom, hogy ha másképp döntök, lett volna-e a helyem, mert nálunk nagyon nem szeretik a NEM választ a vezetők, és nem törik magukat egy NEM után, hogy az embert visszavegyék...

Ezek azok a dolgok, hogy nem tudod se előre, se utólag, hogy mi lenne/lett volna/ ha másképp döntesz.

Ha az apukájával maradna otthon a babával, akkor én mennék mindenféleképpen. Sajnos a mai világban nagyon meg kell becsülni egy jól fizető állást, ráadásul ki tudja majd, hogy milyen lesz a helyzet másfél év múlva, milyen állást fogsz találni, mennyit tudsz vele keresni. Nyilván ti sem a harmad annyi fizetésre vagytok berendezkedve, tehát jól jönne majd akkor is a régi fizetésed és pozíciód. Tudom, hogy egy ilyen pici babának az anyukájára lenne még szüksége, de nézzük már meg a külföldi országokat, sehol sincs az, mint nálunk, hogy a gyerek 3 éves koráig lehet otthon anyuka a picivel. Van, ahol adnak 6 vagy 8 hetet, és kész. És érdekes mód ott is normális emberek lesznek azokból a gyerekekből.

MOndom ezt úgy, hogy a kisfiam két éves lesz most, nekem vissza kell mennem dolgozni és most is elég nagy lelki fájdalom számomra, hogy nem lehetek tovább vele itthon. Ezt neked kell eldöntened, te ismered a babád és a férjed kapcsolatát, de biztos vagyok benne, hogy megszoknák az új helyzetet. Egy pedagógus mondta nekem egyszer, hogy nem is képzelnénk, mennyivel rugalmasabbak a kicsi babák, mint ahogy azt mi hisszük! Ráadásul nem idegenre bízod, hanem a saját apjára, és gondolom te is mindent megtennél, hogy minél több időt tölthess vele a munka után. Mindenesetre határozd el magad az egyik oldalon, nagyon nehéz lesz, de akkor tarts ki a döntésed mellett és tudd, hogy bármit is teszel, azt a gyereked érdekében teszed. Ha perpillanat nem is úgy fogod érezni, de az ő jövője érdekében cselekszel.