Egy gyerekes anyukák! Mi az oka ha egy gyerkőcnél maradtok csak? Anyagi okokat leszámítva, lelkiekre gondolok, vagy másra.

Én sajnos egyedül maradtam már a terhességem idején.

Ha esetleg úgy hozza a sors, hogy találok egy szerető társat, aki szeretne közös gyereket, akkor bevállalnék még egy gyereket.

Barátnőmet tudom írni sokat beszélgettünk már erről. Neki egy kisfia van (bár kislányt várt) nagyon szereti őt természetesen. Rossz élmény volt a szülése majdnem ott maradt a műtőasztalon (atóniás vérzése volt majdnem ki kellett venni a méhét de végül szerencsére mégsem és fizikailag teljesen felépült). A kisfia sírós hasfájós volt aztán jött a fogzás dackorszak mindig úgy érezte nem fér bele emellé még egy gyerek, bizonytalan is volt sokszor hogy jól csinálja e a dolgokat. Aztán ovis lett a fia, ő visszament dolgozni és telik az idő most meg már nem akar "visszamenni" újra babázni.

Azonkívül csak lányt tudna elképzelni és megmondta ha újra fia lenne azzal nem békélne meg egyhamar azt meg nem érdemli egy kisgyerek se hogy azt érezze hogy baj hogy az a nemű ami.

Így most már a fia 6 éves és nem is lesz neki tesója úgy fest. Barátnőm amúgy is 34 éves és 35 felett már egyébként sem akart szülni. Hát így. Pedig jó a kapcsolatuk a férjével sokat segített is neki mindig is, a kisfiú is okos, szép, értelmes :) és mégsem szeretne még egy ilyet:)

1. Nekem császáros szülésem volt, nagyon nem jó emlék, de lehet az idő megszépíti.

2. Fél éves múlt a fiam, még soha nem aludt végig egy éjszakát sem, általában 10-szer kel, sír, felkelek hozzá és visszaalszik ha szerencsém van és csak 20-30 perc múlva kel újra, ha nincs szerencsém, ébren van másfél órát, csak kézben sétálgatva jó, úgy érzem kimerültem teljesen. Születése óta rossz alvó, nappal nem alszik. Rossz evő is. És elkeserítő, hogy ahelyett, hogy élveznénk együtt a napokat, inkább küzdünk az evéssel, az alvással, a hisztivel. Nem tudom végig tudnám e ezt csinálni, főleg ha a hisztis akaratos természete megmarad, plusz még egy kistesó... hát most úgy érzem nem

3. Engem nagyon megvisel a testem változása. 6 kiló makacsul ragaszkodik hozzám, nem jók rám a korábbi nadrágjaim, ha valahova megyek és fel szeretnék öltözni csinosan, szembesülök vele, hogy nem jó rám semmi, ettől nagyon ki tudok borulni...

Remélem, az élet úgy hozza, hogy megváltozik a véleményetek és lesz még kistesója a gyereketeknek:)

Én ugyan nem egy- hanem 3 gyerekes vagyok.

Nem lettem depressziós szülés után, mert minden az agyban döl el és irányítható.

Örültem, hogy lehetett gyereke és boldog voltam, majd hamar jött a kistesó és a következő.

Rálehet fogni, hogy ezért azért amazért csak egy gyerekünk lesz...