Voltatok már úgy, hogy éreztétek, a gyereketek jobban szereti az apját?

Valamilyen szinten ez normális, hiszen az apját kevesebbet látja normális esetben. Ugye a "kenyérkereső" dolgozik. Jobba esetben napi 8 órát, rosszabban pedig egész álló napokat házon kívül tölt.

Persze, hogy ragaszkodik hozzá. Nálunk is vannak/voltak átmeneti időszakok.

1,5 éves a lányunk, de az első 6 hónapban anya volt a minden, utána apa létezett csak.

Most jött el megint az az idő, hogy anya-anya-anya a top!

A napokban kezdett el ölelgetni is és puszikat adni.

Pl. nekem a számra ad puszit, de mindenki másnak (akár rokon, ismerős), csak az arcára ad, sehova máshová.

A gyereknek nem CSAK anyja van, hanem apja is! Miért akarod, hogy csak hozzád kötődjön? Természetes, hogy szívesebben van az apukával, mert őt ritkábban látja, mint téged.

Ne féltékenykedj, hanem örülj, hogy az apjával is jó a kapcsolata. Ha kórházba kerülsz, akkor nem fog elfelejteni, hiányozni fogsz neki, de ha az apjával is jól megvan, akkor nem lesznek gondok vele az evésnél, alvásnál stb.

De ha majd beteg lesz, akkor te fogsz kelleni neki.

A féltékenységed pedig ne mutasd a fiad előtt, mert ezzel tönkre teheted nem csak az apjával való kapcsolatát, hanem a veled való kapcsolatot is.

Bocsi, de örülök, hogy rátaláltam a kérdésedre, mert én is pont így érzek és jó, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Lányom 26 hónapos és ugyanúgy van, mint a fiad. Apa, a szent, apa a védelmező, apa a minden.

Ez nagyon is jó, csak közben néha szétvet az ideg, hogy vajon hol rontottam el???

Párom viszont mindig azt mondja, hogy gondoljam végig, mi az, amiben én vagyok a jó a lányunknak. S rájöttem van ilyen! :)

Velem táncol, engem kér meg, hogy olvassak mesét, engem kér meg, hogy énekeljek, tudja, hogy én főzök neki és már próbál benne segíteni. Imád teregetni, és olyankor én vagyok a minta neki, vagy ha épp takarítok. Bár lehet uncsi dolognak tűnik, de ezeket tőlem lesi el, tőlem kapja a mintát.

Velem szeret rajzolni, és sétálni...

Meg még egyebek, apróságok, de sokat jelentenek.

Csak nehéz feldolgozni, hogy apa sokszor fontosabb. Mármint én így élem meg, de azért ez ennél összetettebb.

Most azon edzem magam, hogy értékelni tudjam önmagam, mert csak úgy tud ő is majd engem értékelni.

Attól még, hogy nem hozzád fut egy-egy elesésnél, még ugyanúgy szeret.

Ha anno én elestem anyuhoz mentem. De egy percig sem szerettem jobban egyik vagy másik szülőmet. Nekem mindketten fontosak voltak, csak más dolgokban voltak "jók", de mindkettő példára szüksége van a gyerkőcnek.

Fel a fejjel! Én is ezen vagyok! :)

Ha pedig pár napig nem fog látni, hidd el hiányozni fogsz neki.

Én már dolgozok és amikor hazaérek még meg is van sértődve a kislányom, hogy miért nem voltam vele. Bizonyára nem azért csinálja, mert utál, hanem épp azért mert szeret és hiányzom neki.

Csak az érzelmeiket még nem tudják kifejezni sokféleképpen.

Ja, és szerinte te is túl sokat agyalsz, mint én. Kicsit túl is reagáljuk valószínű. nehéz ezen túl lépni, de ha szereted a gyereked és érte teszed a dolgod, akkor érezni fogja az odaadásod és ne fog utálni, nyugi!

A kislányom 16 hónapos, de dettó ugyanez van nálunk is. Pap-nak (apának) kérés nélkül osztogatja a puszikat, én meg nem kapok sose egyet sem. Ha apa otthon van, akkor csak ő létezik, szabályszerűen csüng rajta. Persze szerintem azért van ez, mert én ott vagyok neki a nap 24 órájában és már unja az arcomat, őt meg alig látja, na meg ugye vele lehet bohóckodni, le lehet rámolni azt a szekrényről, amit anya nem enged (ezért haragszom is de nagyon). Minden reggel az az első szava, hogy pap (apa), volt, hogy álmában is mondta a kis aranyos :).

Hidd el, ha nem látna téged sem annyit, akkor hiányolna, de nagyon!

Hogyne lehetnél jó anya!

Szerinted egy tényleg rossz anyának van lelkiismeret-furdalása, meg szerinted elgondolkozik bármin is úgy igazán?

Úgyhogy nyugi!

Csak szeresd őt, és akkor megtérül a "befektetés".

Szerintem ne legyél szomorú, legyen kicsit több az önbizalmad.

Lehet hogy néha tényleg kiszolgáló személyzet vagy,de pont az jutott eszembe, ha nem lennél otthon pár napot, tuti rájönnének mennyire szeretnek,és mennyire hiányzol nekik!

No meg ez az apaimádat könnyen átcsaphat anyuci imádatba is!

De ha nem, akkor se keseredjél el.

Fel a fejjel :)