2 hónapos a kisfiam, és úgy veszem észre, hogy a nagymamáját jobban szereti, és olyan mintha azt hinné, hogy ő az anyukája. Pedig minden szeretetet és minden törődés amit csak egy anya megadhat gyermekének megadok neki. Vagy csak féltékeny vagyok?

ugyanígy voltam első kisfiammal, császár, aztán 2 hétig az intenzíven volt, 1 hétig még csak hozzá se nyúlhattam, borzalmas volt, a szoptatás ebből kifolyólag nem is ment (hiába fejtem 1000-el). Az igazság az h az első kontaktus inkább nekünk hiányzik, ugyanezek a félelmeim voltak és nagyon sokára múltak el. Amikor ilyen pici viszont hidd el h tojik rá h ki az anyja, szerintem ez nem igaz h tudja vagy ha tudja is nem igazán mondd neki semmit, az ösztönök dolgoznak benne (pl megnyugtatja ha felveszik stb.) olyan 3-4 hónapos kora körül lesz az első tudatos kapcsoaltfelvétele, kommunikációja veled és onnantól majd más lesz. Egy ideig :D Mert azért a mamik minidg kedvencek lesznek, ezen dolgoznak (de nem lehet őket hibáztatni és féltékenynek is fölösleges lenni) amikor már nagyobb lesz nyilván a mama nem neveli majd úgy mint te és ha vele van akkor minden idejét rá az unokára szenteli szó szerint (míg nekünk azért van más dolgunk is). Szóval a pici minidg máshogy fog kötődni a mamához de nem azt jelenti h jobban szereti. Mindenkinek a nagyinál töltött nyaralásokról vannak a legszebb emlékei! :)

Az én kisfiam is 2 hónapos múlt, gondolom mit érzel és jól írták előttem, hidd el csak az a baj, hogy a babád érzi rajtad a feszültséget, emiatt nyugodtabb anyukádnál. De ettől még téged szeret, mint édesanyját. Az első 2 hétben én is stresszeltem, nem is tudtam könnyen megnyugtatni, nekem is anyukám segített és én is úgy éreztem, hogy nála jobban el van. Bár azt nem gondoltam, hogy a nagymamáját hinné az anyjának. Ez butaság, téged szeret, hidd el és nyugodj meg, akkor ő is jobban szeret majd nálad lenni.