Fiatal anyukák hogy bírjátok? Idegileg, fizikailag, segít valaki? Hol laktok? Anyagilag mennyire bírjátok?

Idegileg: Néha úgy érzem felkötöm magam és nem vagyok elég türelmes, de ezt a gyereken sose vezetem le, max. bemegyek 1 másik szobába és kidühöngöm magam... Nem mondom, h sose kiabáltam még rá, de utána nagyon szégyelltem magam.

Fizikailag: Teljesen jól. Szerintem fizikailag vagyok a legterhelhetőbb. Minden nap csicsára kitakarítok, megfőzök, mosok, bevásárolok, a gyerekkel játszok, ellátom, párommal vagyok, elmegyek este edzeni... szóval jól bírom :)

Nem segít senki, max. a párom, ha el kell menjek a gyerek nélkül, akkor vigyáz rá. Ha közösen megyünk el, akkor hívun k babysittert, de ez kb. 3× volt. Nagymama nem túl megbízható a másik (anyukám) messze van.

Budapest mellett lakunk.

Anyagilag szerencsére nincs gond. Az anyagi biztonság fontos, így ha nem lett volna meg, akkor nem is válaltam volna a picimet.

9hónapos a lányom és 25 leszek. :)

Sok segítségem van! El is fogadom! Hetente kétszer pl. eljárok edzeni, addig mamizik a fiam. De a férjem is sokat segít, ha hazaért. Igyekszem programokat csinálni. Legtöbbet a picivel, de van,hogy elmegyünk kettesben moziba, vagy beülök a barátnőimmel egy gyors kávéra. Így egyáltalán nem érzem magam bezárva.

Szerencsére az anyagiakon sem kell aggódnom, nyilván ez is megkönnyíti az egészet!

Ja, 30 leszek jövőre!

23 éves vagyok, a Férjem 34.

a kisfiúnk 3 hónapos.

Én nagyon jól bírom, csak az aggódást kell megszoknom :) Tegnap pl. oltás után belázasodott a Kisfiam, úgy aggódtam érte :) Majd a következőnél már nem fogok :)

idegileg is jól, párom sokat segít. Külön lakunk családi házban. Anyagilag nem panaszkodom, az Én gyedem nem túl sok, de a párom mondhatni egész jó fizetést kap.

24 éves vagyok, a Kisfiam 5 hónapos. Balatonnál élünk társasházi lakásban 3-an. Az anyagi helyzet se nem kiemelkedően jó, se nem rossz, lakáshitel, kocsihitel, de emellett szerencsére megvan minden.

Fizikailag nagyon nehezen viselem, párom dolgozik, így napközben teljesen egyedül vagyok, a fiam nehéz természet, borzasztó hisztis, nem sok mindenre van időm mellette, napközben semmit nem alszik, éjjel pedig még legalább 10-szer felkel, így pihenésre semmi esély. Az egész napunk kínlódás, mert nem nagyon eszik.

Így idegileg is ki vagyok merülve, egész nap a hisztit, a sírást hallgatom, csak kézben alszik el, ha lerakom kezdődik minden előröl, az evés mint már írtam küzdelem. Segítségem az anyukám, ő főz többet, és azt hozzuk el hétvégén, mert nekem esélyem nincs ilyesmire. Örülök, ha a mosás, vasalás, takarítás mellett jut időm hajat mosni...

29 vagyok.

Idegileg mikor hogy bírom. Vannak nehezebb napok amikor nincs türelmem, amikor kicsit elegem lesz mindenből, pl. hogy minden tiszta maszat evés után, mindig ugyanazokat kell csinálni minden nap, semmi szórakozás stb. De ilyen mindenkinél van szerintem, ilyenkor jobb ha a férjem kivesz 1-2 nap szabit és azalatt "helyrejövök"

Férjem szokott kicsit segíteni, pl. főz hétvégén, pelenkáz. Más segítség nincs. Ami hiányzik hogy néha 1-2 órára valaki vigyázzon a babára, de szüleim sajnos meghaltak, anyósék messze laknak.

Fizikailag az nehéz, hogy van mikor rosszul alszik a baba, + ha hajnal 4-5 körül ébred akkor van hogy már nem tudom utána visszaaludni :-/

Anyagilag szerencsére minden rendben, lekopogom.