Anyukák, hogy bírjátok idegileg és fizikailag, ha babátok beteg?
Amikor éjjel, ébren kell lenni, virrasztani, mert nincs jól, lázas, hány, stb. Amikor napközben nyűgös, bújós, sírós és órákig kéne ölben ringatni, vigasztalni. És a tudta, hogy beteg a kicsi, hogy tehetetlenek vagytok, amikor látod, hogy sír, amikor lázat mérsz agy a gyógyszert adod. Nagyobbaknál, amikor nem karja bevenni, nem akar enni agy inni, pedig nagyon kéne, de még nem érti meg, hogy ez fontos, stb.
Hogyan bírjátok ezt, főleg akik, egyedül vannak, akinek mindezt egyedül kell megoldani, mert nincs aki segítsen?
Nehezen, de én olyan tipusú ember vagyok, hogy ha valami gáz van, akkor megkétszereződik minden teherbírásom. Olyankor tudok nagyon erős lenni.
Amikor gyógyultnak van nyilvánítva és eljön a nyugi időszaka, akkor borulok ki.
De ez nem csak arra az esetre igaz a kisfiam beteg, hanem arra is bárki más az a családban.
Jól bírom, bennem akkor sajnálat van, segíteni akarok neki, virrasztok mellette, figyelem vesz-e levegőt, nehogy nekem meghaljon!
Igyekszem a kedvenceit készíteni, amit tudom hogy megeszik, képes vagyok reggelire fánkot sütni neki.
szerintem nem olyan nagy tragédia, lázas lázas lehet csillapítani, egy gyógyszer beadásán sincs semmi megterhelő (lelkileg? ezt nem is értem).
Persze rossz ha nyűgösebb de ott van hogy segítesz rajta és jobb lesz. Az egy teljesen más kérdés ha tartósan beteg a baba, az az igazi nehézség nem az ha egyszer lázas vagy hány.
Első vagyok!
Nem vagyok szuper anyuka még csak véletlenül se. Mint írtam, minden olyan szitut, ahol a lélke jelenlétre van szükség, így reagálok le. Amíg hajt a kötelesség addig megy, de abban a pillanatban, ahogy elönt a nyugi összeomlok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!