Miért kell ennyire eroltetni ezt a szoptatás kérdést, ha 'láthatoan' nem elegendo/megfelelo a babának?

Én is a falra mászok az ilyen tejcsárda ősanyáktól. A nagyobbik lányom 3 hónapig szopott, (végig pótlással) mert nem szeretett szopizni, és a technikája sem volt jó. Végigpróbáltunk mindent. Szinte folyamatosan cicin volt. Ittam a teákat, szedtem a méregdrága tejszaporító csodabogyókat, homeopátiás szereket, népi bölcsességek kajáit. Volt szoptanítunk. Kanállal tápszereztem (agyrém volt, sosem csinálnám többet) A mellem majd leszakadt minden szoptatáskor. Mellgyulladásom volt többször is, ellenben tejem minimális. Fejni sosem tudtam, sem én, sem a védőnő, de még a gyerekorvos is próbálta. Nem ment. Sem kézzel, sem szívóval. A hozzád hasonló nagyokos tejcsárdák miatt totál depressziós lettem, mert ugye szoptatni csak az nem tud aki nem akar, tehát én rontottam el valamit. Emiatt nem tudtam úgy viszonyulni a babámhoz ahogy kellett volna.

Mai eszemmel azt mondom hogy a szoptatás nagyon jó, de csak kaja. Ha megetetem tápszerrel, ugyanolyan jó anyja vagyok, mintha szoptatnám, mert a gyerekem igényeit kielégítem. Nem lennék soha többet lelkibeteg, mert egykét bunkó ezt nem így látja.

A második babám imád szopizni. A kórházban már szóltam hogy gondom volt a szoptatással, így kaptam tejserkentő gyógyszert, és ismét szedtem a tablettákat. Nem ért semmit. Viszont a lányom annyira imádott szopizni, és olyan jól csinálta, hogy ő hozta meg a tejet. 6 hónapig kizárólag szopizott, és most 3 évesen is kéri még, bár én már nagyon abbahagynám, de cicifüggő.

Úgyhogy marhára le lehetne már állni ezzel azt aki akar az tud szoptatni, és nem tettél meg mindent dumával.

Hozzáteszem, hogy semmi különbséget nem látok a szoptatott és a tápszeres gyerekem között.

Kevesebb lenne a depressziós kismama, ha nem lenne ennyi okoskodó körülöttük.