Anyukák! Őszintén, ti élnétek ezzel a lehetőséggel lelkiismeretfurdalás nélkül és ami a fő ki is tudnátok kapcsolódni egy kicsit?

Ez csak rajtad múlik. Ha ki tudsz kapcsolni, el tudod engedni magad akkor menj! (én nem tudnék menni mert anyatejes a babám és ritkán látja a nagyszülőket, ezért nem tudnám egyből több éjszakára ott hagyni, de nálatok más a helyzet)

Szóval menj és ne aggódd túl a dolgot. Viszont ha nagyon aggódós, ideges típus vagy és 5 percenként telefonálnál a maminak, hogy mi van a gyerekkel, akkor inkább ne menj.

Szerintem ne hagyjátok ki, a kicsi jó kezekben lesz ez idő alatt és nektek is jót fog tenni a kettesben eltöltött idő. Sajnos, mi anno beleestünk a férjemmel egy óriási hibába: minden figyelmünket lekötötte a kisfiúnk és nem is nagyon akartunk elfogadni segítséget, mondván, hogy majd mi megoldjuk. Első gyermek, mindenben a legjobbak akartunk lenni, a legjobbat adni neki, viszont mint férj-feleség elhanyagoltuk egymást. Majdnem a kapcsolatunkra ment, és így visszagondolva az egészet másképp csinálnám, anyukámra többször bíztam volna a fiúnkat, hogy ez ne történjen meg. Most már 3 éves múlt a gyermekünk, és egy nagy hullámvölgyön vagyunk túl, ami felnyitotta a szemem.

Menjetek el mindenképpen és érezzétek nagyon jól magatokat!

Mindenképp menj el :) Jó szórakozást!!

(én is mennék ilyen szituban csak nekünk egy darab nagyszülő nincs (vagyis 1 él de ő alkoholista) és másra nem bíztam még sose őket (2 van) de ha lenne olyan ember akiben megbízok, biztosan nem gondolkoznék, sőt egy 14 hónapos mellől szerintem könnyebb elmenni mint egy 2.5-3 éves mellől aki már igenis szóvá teszi esetleg jelzi is hogy anya ne menj el meg hasonló szívszorító mondatok:))

Menjetek én meg irigykedek egy kicsit :))

Más emberként fogtok hazatérni!