Más is végigsírta a baba oltását?

Az a baj, hogy ha te sírsz, akkor már akkor is feszült vagy, amikor mentek a dokihoz és ez a gyerekedre is nagy hatást gyakorol, hidd el.

Nekem 3 hetet töltött a kislányom kórházban, és az első két nap bőgve mentem be és hagytam ott, aztán rájöttem, hogy ez neki nem jó, Meg nekem sem. Erőt kellett venni magamon. Azóta túl vagyunk egy rakás vérvételen, altatáson, vizsgálatokon, sosem sírtam, a babám is csak amíg megszúrták. Így könnyebb, próbálj meg erősebb lenni, ha az segít, mondogasd magadban, hogy ez érte van, neki jó, és nem hal bele egy tűszúrásba. (nekem könnyű, én eleve nem félek a szuriktól)

Oltást még nem kaptunk, mert amíg az összes leletünk nem lesz negatív, addig nem kaphatunk.

Azért remélem segítettem.

2,5 hónapos kislány anyukája

Kedves kérdező!

Én megértelek!

Az első oltást én végigbőgtem.

Bizony.

Így volt.

Nem voltam rá felkészülve, hogy ezen is túl kell esnem.

Ráadásul én magam tűfóbiás vagyok, szóval annyira sajnáltam szegény babómat, hogy legszívesebben elfutottam volna vele még a sorrakerülésünk előtt.

Viszont tudtam, hogy ez lesz, és én is vittem segítséget, az édesanyámat.

Ő fogta a bébit, amíg oltották, aztán a vigasztalásra én is összeszedtem magam, mivel a baba alig-alig sírt.

A dokinő jól ki is nevetett, de hát láttak ők már ennél cifrábbat is, mint egy könnyes szemű újdonsült anyuka.

A következőnél már jobb volt a helyzet, aztán meg már egyedül vittem, és azóta is én magam fogom a manót, amíg oldják.

Lányod van?

Akkor a fülkilövés is nagyon meg fog viselni.

Na ott aztán zokogtam én is, mert azt a beavatkozást ÉN AKARTAM.

Aztán meg szidtam magam, hogy ilyen kínoknak tettem kis szegénykémet.

De túlélte.

Én is.

Majd belejössz ám, csak szokni kell.

4. vagyok.

Ne úgy képzelj el, hogy egy érzéketlen bunkó vagyok, de számomra az oltás nem volt ekkora megrázkódtatás. És megígérem neked már most, mikor a lányom még csak 1 éves, hogy a kérdés nem fog elhangzani a szájából SOHA!! Ugyanis én mindent megteszek érte, és igen is bele voltam betegedve mikor kiszúrták a fülét, és megígértem magamnak, hogy a következő lányomnak (ha lesz) , nem lesz fülbevalója.

Vannak mostanában rossz napjai, valószínű a fogaival szenved, és megesik, hogy együtt sírunk, mert semmi nem jó neki, de látom rajta, hogy kínlódik.

Szóval nem kell rögtön rossz anyának kikiáltani, mert nem sírtam az oltáson!!