Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Más is végigsírta a baba oltását?

Más is végigsírta a baba oltását?

Figyelt kérdés
Ma 2 hónapos a babám. Megkapta a 2. kötelező oltását. A doki még a közelében sem volt, de én már bőgtem, mint az albán szamár. Szerencse, hogy ott volt a férjem és ő fogta a picit. Nekem a vigasztalás része jutott, majd meg szakadt a szívem. Ti hogy éltétek meg a szurikat?
2009. aug. 17. 11:15
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
100%

Először is, akár szuri akár más kezelés nem sírtam, sőt nyugodt és mosolygós voltam, mert a babának nem akartam megnehezíteni a dolgot.

Ha ideges vagy sírsz, esetleg még mondod is mit érzel, akkor még a hangodból is meghallja, hogy valami baj van és ő is egészen másképp reagál. Tehát lehet, hogy görcsben van a gyomrod, de mosolyogni, nyugodtan beszélni, Ölben tartani. A gyerekeim egy kis nyikkanással vették tudomásul, hogy oltás volt, hosszú, nagy sírás egyszer sem volt.


A gyerek érdekében próbáld meg. Azzal nem segítesz, ha te sírsz. (Ez a későbbiekre is vonatkozik, hatalmasat esett, lejött a bőr a térdről, eltörött a kéz...stb)

2009. aug. 17. 11:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 anonim ***** válasza:
100%

Nehezen.:)

Bár nem sirtam, nézni sem néztem, a szivem majd megszakad olyankor.

4 hós anyuka

2009. aug. 17. 11:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 anonim ***** válasza:
69%

Fura, nekem eszembe se jutott sírni, próbáltam nagyon a szemébe nézni, nagyon megnyugatóan beszélni hozzá, miközben simizem a kezét.

Az apjának viszont, aki a másik oldalán állt, elkezdett potyogni a könnye, édes volt :)

Mi is megbeszéltük utána, hogy jobb, ha nem látja rajtunk a félelmet, idegességet ilyenkor.

2009. aug. 17. 11:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim ***** válasza:
43%
Igaza van az elsőnek. Anyuka létedre nem lehetsz ennyire gyenge. Biztos nem kellemes, de azért bele halni nem fog a babád. Ez vele járója, te is átestél rajta. Ha Te nem csinálnál belőle ekkora cirkuszt, lehet, hogy a babád is félvállról venné. Én kislányom pl. abban a pillanatban sírt csak mikor beleszúrtak neki. Mire vigasztalnom kellett volna már mosolygott.
2009. aug. 17. 11:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim ***** válasza:
100%

Szia!


Hát én is sírtam először. Sokan voltak előttünk több baba is sírt. Mire be mentünk már kész voltam. Az én kislányom viszont nem sírt. :-D Azóta már vittem egyedül is, babám és én sem sírtam. Sőt a fülbelövésnél is stresszeltem aki lőtte a fülét velem volt elfoglalva így el is sírtam magam. Bébikém is sírt... Nagyapja vett neki fülbevalót kénytelenek voltunk kilövetni, de ez már más téma.

2009. aug. 17. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 A kérdező kommentje:

Elöször is köszönöm a válaszaitokat!

A 4. válaszadónak üzenem, hogy köszi! Te biztos mindent tökéletesen csinálsz! Nem cirkuszoltam. Ha ilyen flegma vagy minek keresed fel az ilyen közösségi oldalakat? Nem hinném, hogy a babám 3 méter távolságból érezte volna az én feszültségemet, mire a vígasztaláshoz értünk, már én sem sírtam, és meg is nyugodott a kezemben. Gondolom nem véletlen!

2009. aug. 17. 12:01
 7/16 anonim ***** válasza:
100%
Az első pár hónapban, amikor orvoshoz kellett vinni akár oltásra, akár más kötelező vizsgálatra, vagy a férjem vitte be egyedül, vagy mindketten bent voltunk, de egyedül képtelen voltam. Születése után pár nappal ugyanis megbetegedett, majdnem meghalt, az intenzíven kezelték, és bennem ez olyan nyomot hagyott, hogy jó ideig nem tudtam egyedül, bőgés nélkül elviselni ha vizsgálják, megszúrják, főleg ha rákérdeznek az előzményekre is. Ez biztos gyengeségnek vagy éretlenségnek tűnik sokaknak, de pár hónapig eltartott. Mostanra nincs ilyen gond, nagyjából feldolgoztam a történteket, és képes vagyok "felnőtt módjára" eltitkolni a szorongást ilyen szituációkban. Szóval én nagyon át tudom érezni, ha valaki hozzám hasonlóan rosszul viseli az ilyesmit, és ehhez nem is kell feltétlenül ilyen negatív élmény, mint nálunk. Egyszerűen az empátia dolgozik, ami a saját gyerekünkkel szemben mindig jóval erősebben működik, vagy a saját rossz tapasztalatainkat vetítjük ki rá.
2009. aug. 17. 12:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/16 anonim ***** válasza:
100%
Sokfélék vagyunk. Hál'Istennek. Én az "erősebbik" fajtába tartozom. Persze én is ideges voltam az oltások előtt, főleg amikor még ici-pici volt. De annyira hősiesen viselte mindig, amikor beszúrták sírt, aztán ennyi. Mondjuk Neki vesetágulata van (ergo már voltunk egy csomó kivizsgáláson...) illetve 1 hétig már a kórház vendégszeretetét is élveztük ROTA miatt....úgyhogy nem szabad sírni, nagyon erősnek kellett lennem, hogy azt lássa minden rendben!!!! 16 hónapos kisfiú anyukája :)
2009. aug. 17. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 anonim ***** válasza:
100%
Mikor a lányom az elsö oltása´t kapta,a szemem nekem is könnyes lett.Nagyon sajnáltam ahogyan sírt.A szívem majd leszakadt.Mikor felvettem a kezembe egyböl elhallgatott.A következönél nem volt gond.
2009. aug. 17. 12:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 anonim ***** válasza:
Bár az én babám már nagy, 15 hós, de mindig nehezen viselem a doki látogatást, akár kap oltást, akár nem, mert mindig nagyon sír. De én nem sírok, hanem próbálom minél jobban nyugtatni. De mikor jövünk kifelé, már mindkettőnknek fülig ér a szája.... :)
2009. aug. 17. 13:20
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!