Szerintetek a babáknak mennyire fontos a nagyszülőkkel való kapcsolat?
Most egy éves a kislányunk, a férjem munkája miatt a születésétől 6 hónapos koráig Győrben laktunk, majd sikerült a szülőfalunkba visszaköltözni. Aminek mindenki örül, rajtam kívül... Rendszeresen hazajártunk, havi 1-2 hétvégére, szerintem kvázi a nettó családdal töltött idő ugyanannyi, vagy kicsit kevesebb lehetett, mint most.
Végülis ezzel az eggyel próbálom magam nyugtatni, hogy a nagyszülőkkel való kapcsolattartás miatt jó, hogy hazaköltöztünk.
Viszont én ott boldog voltam, annak ellenére, hogy senkit sem ismertem, nem volt segítség, stb. A párkapcsolatunk is jobb volt, valószínűleg az egymásra utaltság miatt, a kialvatlanság ellenére jóval türelmesebb és elfogadóbb voltam, mint most.
És senki sem érti meg, hogy nekem nagyobb teher, hogy az itthoni hülyeségeket, anyósom intrikáit kell hallgatnom, heti x alkalommal vigyáznom kell bátyám gyerekeire, mint hogy ott az én egy szem gyerekemet esetleg magammal kellett vinni a postára, bankba, földhivatalba, bevásárolni, mindenhova...
Most lakásvásárlás előtt állunk, én mennék vissza, pedig hát tényleg itt születtem, itt éltem 32 évig és mégis gondolkodás nélkül csomagolnék. A férjem munkája engedné, hogy ott lakjunk, ez a része nem gond. De hát rajtam kívül senki sem akar hallani sem róla. Meg hát lelkifurdalásom is van, hogy a saját érdekeimet nézem és nem azt, hogy a baba a nagyszüleivel szorosabb kapcsolatban legyen. De itt én egyszerűen nem vagyok boldog.
Másnak is vannak hasonló tapasztalatai, vagy csak én vagyok ilyen kottyant?
válasza: válasza:Szerintem erre nincs általános válasz, mert nagyon függ a szülők-nagyszülők egymással való kapcsolatától; mennyire szólnak bele a nagyszülők a fiatalok életébe; mennyire akarnak a fiatalok a nagyszülőkre támaszkodni.
Ha bármelyik félnek "fullasztó", terhes a túl közeli kapcsolat (akár távolságban, akár érzelmileg), akkor az előbb-utóbb lenyelt sérelmekhez vezet, mint amikor hamu alatt izzik a parázs, egyszercsak fellobban a tűz és félő, hogy mindent felperzsel. Ez függ a konfliktuskezelési képességtől is, de a rossz érzések fel tudnak gyűlni (főleg, ha nem akarjuk a másikat megbántani), és őrlik belül az embert.
Szerintem közeli távolság akkor tanácsos, ha mindenkinek biztosítva van, hogy a saját határait kialakítsa, és önálló életet éljen. Vagy ha vannak is "beleszólások", de van annyira karakán az ifjú pár, hogy ezeket nyíltan képes kulturáltan lerendezni és nem kezdődik el egy haragoskodás-sértődési hullám.
Személyes példa: mi igen hamar felmértük, hogy mindkettőnk szülei nagyon erős egyéniségek, navigálósak, az érzelmi zsarolás sem áll távol tőlük. Ezért 200 km-re élünk tőlük (ők nem egy helyen élnek), persze meg kellett vívnunk a magunk harcát, mikor 20 évesen elköltöztünk. Amióta kiharcoltuk a függetlenséget, béke van. Persze így nehéz, hogy nincs segítségünk, de cserébe önállóak lehetünk, és amikor találkozunk, szeretet és nyugalom van. De ha hosszabb ideig együtt vagyunk, azért előjönnek a problémák, így mindig megerősít, hogy jól döntöttünk.
Ja, és fontos, hogy bárhogy döntötök is, a pár mindkét tagja azonosulni tudjon a döntéssel. Akinek fontosabb ez a kérdés (mert érzi, hogy pl. sok a közelség, a másiknak meg lényegében mindegy), próbálja meggyőzni a másikat, mert ha nem jön össze és eljut a durva belső (+esetleg tényleges, nyílt külső) konfliktusokig, akkor azt a párja és a gyerek is megszenvedi előbb-utóbb.
Magyarán ha te többet nyersz, mint amennyit a párod veszít a költözéssel, hajrá!
válasza:A jó nagyszülői kapcsolat az unokával nem km-ben mérhető.Mi 160 km-re lakunk édesanyáméktól és a kisfiam IMÁDJA mamáékat.
Erre hivatkozva ne próbáld bebeszélni magadnak,hogy majd az lesz a jó,ha ott maradtok.Ha gy érzel,úgysem leszel boldog.Azt pedig a kapcsolatotok fogja megsínyleni.És akkor tök mindegy,hogy mi van a nagyszülőkkel.
Én a helyedben leülnék apával és normálisan elmondanám neki mit érzek.Ha szeretitek agymást,közös nevezőre fogtok jutni.Korábban te engedtél,mert haza költöztetek a faluba; most párodon a sor,hogy ő is engedjen és azt nézze,ami az ő családjának a jó.
Remélem rendeződik a helyzetetek mielőbb!!
Nagyon köszönöm a válaszokat, igen hasznosak voltak!
Egy kicsit viszont félek, mert mindenki azzal riogat, hogy majd ha visszamész dolgozni, akkor lehetetlen megoldani segítség nélkül... Bár mondjuk azt is mondták, hogy az első három hónapba bele fogok rokkanni, hogy nincs ott senki, aki főzzön, teregessen, stb., aztán azt is csak túléltük valahogy:)
válasza:Ha elköltöztök, mekkora lenne a távolság? Ha nem túl nagy, akkor még be tudnának esetleg segíteni vészhelyzet esetén.
Hát, neked kell eldöntened, neked mi a fontosabb: a mindennapi segítség vagy az önállóság.
Kiskapu: ha most úgy érzed, jó döntés költözni és a férjed belemegy, költözzetek. Ha visszamész dolgozni és tényleg nem bírjátok megoldani a hétköznapokat segítség nélkül, még mindig visszaköltözhettek a szülők közelébe. Szerintem az elköltözés a kisebbik kockázat, mert pl. ha most nekiálltok a szülőfalutokban építkezni, onnan már soha a büdös életben nem fogtok elmenni (harag nélkül legalábbis). Kisebb probléma most elmenni és felvállalni azt, ha nem jön be a városi élet, még örül is mindenki, ha a végén visszamentek a szülőhelyetekre.
A távolság igen nagy lenne, ha költöznénk, 250 km...
A férjem kinézett egy kis házat, az 8 km-re lenne anyósomtól, csak nem tudom,
hogy hosszú távon az mennyire "elég". Szerinte e szomszéd házat kellene megvennünk, de arról még a férjem sem akar hallani:)
Az én anyukám egyébként tök normális, nem Vele van a gond, Ő nem szól bele semmibe, csak mindig mindenben támogat.
válasza: válasza:Kezd az anyósod személyisége körvonalazódni.... Van egy olyan mondás, hogy anyóstól olyan messze kell minimum lakni, hogy papucsban ne tudjon átmenni.
A 250 km és a 8 km között nincs valami köztes lehetőségetek?
Az a rossz, ha anyósodtól távol kerülsz, akkor anyukádtól is. Ha vele nincs problémád, és sokat segít, akkor érdemes még párszor átgondolnod, te magad is nem veszítesz -e többet a költözéssel. Ismerve az anyósod, anyukád tud valami tanácsot adni, hogy hol telepedjetek le?
Még az jutott eszembe, ha a férjed karakán és kiáll(na) érted az anyjával szemben, akkor nem muszáj elköltözni. Ha nem ilyen, akkor viszont körvonalazódik, hogy neked lesznek problémáid anyóssal, amiket egyedül kell majd lerendezned, és megküzdened azzal az érzéssel, hogy a férjed nem támogat (persze az ő szemszögéből is érthető lenne, de az más kérdés).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!