Mit tegyek hanagyon nem jo a viszonyoam az anyosommal, töbször volt nézeteltérésünk? Vettünk egy lakást és még el sem jött megnézni (2,5honapja), pedig hivtam de ő hiv minket magukhoz és a férjem egyedül is de elmegy, menjek vele?

Hát ebből bajod lehet, ha anyós fűteni fogja afiát, ha tenélküled jár oda.

Menj el te is, kedvesen, nem pofákat vágva. Ne szólogass be neki, mert nemigen van jogod beszólogatni. Ezt a párod se veszi jónéven, ha mondvacsinált okok miatt beszólogatsz az anyjának.

Ha te anyukád tartja kézben a gyereket, őt is letromfolod?

Én értelek, mert engem is halálra idegesítene az ilyen anyós, de vedd fel a pléh-pofát és menj, KEDVESEN!

Akkor senki nem szólhat egy szót se. Anyóst meg ne hívd, ne hiányold, mert annál kevesebb a konfliktus-forrás! Ne járogasson oda! Ha a fia menni akar, menj vele, hogy ne beszélhessen a hátad mögött. Légy nagyon kedves, hogy ne legyen oka szólni semmiért.

És ha ő meg nem jár oda, akkor minimális szenvedéssel ki lehet bírni a dolgot.

szia,

nekem is nagyon rossz a viszonyom anyósommal,már nem is beszélünk.

eleinte kedves,rendes volt-vagy inkább próbált annak tünni- bár nekem már akkor sem volt szimpatikus.

amikor pedig megszületett a kisfiam,onnantól kezdve szinte napról-napra romlott a kapcsolatunk,mindenbe bele akart szólni,mert szerinte én mindent rosszul csináltam-csinálok(?!)...

semmit nem segített,csak okoskodott,idegesített,aminek az eredményeként kevesebb lett a tejem,a pici sírt,amikor meg akartam szoptatni,kikapta a kezemböl,hogy ö majd ad neki tápszert,mert az én tejem semmit nem ér....

meghogy nem vagyok alkalmas anyának, a párom-a saját fia!-pedig nem alkalmas apának...úgyhogy elintézi majd,hogy elvegyék tölünk a babát,és majd ö felneveli...

tovább inkább nem is részletezem.

vége az lett,hogy elzavart-szószerint- bennünket,albérletbe kellett költöznünk.

a kicsit nem adom többé oda neki,láthatja néha,de csak az én jelenlétemben.

a nagypapa meg kezd idegileg rámenni a dologra,szegény csak sír,de nem tud mit tenni,mert az asszony erösebb nála,még a végén öt is elzavarná..

úgyhogy megértem a helyzeted.

kitartás és sok eröt Neked

Én azt tudom javasolni,hogy először is üljetek le a férjeddel ketten tisztázni ezt a helyzetet.Vele beszéld meg,hogy mi az ami az anyjában idegesít téged,és mi az amit semmiképpen nem tűrsz el ha tetszik ha nem.Ez az alapja,hogy Ti ketten egyet értsetek mindenben.Aztán jöhet anyós.Azt meg kell érteni,hogy bármilyen, a férjednek akkor is az anyja.Menj el vele hozzá,és tisztázzátok vele is amit Ti már előre megbeszéltetek.

A gyerek nevelésébe gondozásába ne avatkozzon semmilyen módon,az az anya feladata.Ő pedig úgy szeresse az unokát,hogy az nektek is tessen.A dolgaitokba szintén ne avatkozzon.Ha ezeket meg lehet vele beszélni,és tartja magát hozzá,akkor miért ne látogatnátok meg néha?

Azt meg bízd rá Ő akar-e menni hozzátok.Erre csak azt tudom mondani,amit egyik válaszoló már,örülj neki ha nem megy.Egyébként néha a férjed egyedül is elmehet szerintem a szüleihez,nincs ebben semmi rossz.Mi is járunk a szüleinkhez a férjemmel egymás nélkül is.

Azt meg,hogy tele dumálják a fejét,én butaságnak tartom.Egy felnőtt gondolkodó ember fejét nem lehet csak úgy tele dumálni.Ha a Ti kettőtök kapcsolata rendben van,meg van a harmónia az egyet értés,akkor anyós mondhat amit akar nem tud ártani.Sőt,meg sem hallgatná a rosszat egy olyan férj aki szereti a feleségét.

Kedves kérdező!

Nagyon megértelek. Ne törődj azzal, aki beszól. Valószínűleg nem tudja, milyen a helyzeted. Én nagyon is. Abban viszont igaza van egy korábban szólónak, hogy valakinek engednie kell, a férjed miatt. Ha eléggé szereted, akkor Te engedsz, és ezt látni fogja. Nálunk ez így működött.

A gyerek körül én is nagyon keveset engedek, ez így van jól, a Te gyereked, Te neveled. Ha kicsit elszállsz is, jogod van hozzá. Viszont kell valamit neki is engedj. Hogy kicsit jobban babusgassa esetleg (de például ne adjon neki olyan kaját, amit te nem adnál).

Látogatás ügyben nem baj, ha nem jön, neked könnyebb így. Néha menj el azért Te is. Párod járhat gyakrabban. Ha a gyerek nagyobb lesz, mehet ő is néha apával, neked nem mindig kell menni.

Hidd el, ha okosan viselkedsz, és megbeszélsz mindent a párodal egy idő után rájön, hogy ki az, aki igazán szereti, és ragaszkodik hozzá. Te ne hangold soha az anyja ellen. Tudom, hogy ez a legnehezebb. De mivel anyósod úgyse fogja bírni, hogy ne szidjon téged, rájön majd, hogy az anyja nem tud alkalmazkodni, ha folyton ő panaszkodik, te meg nem. Azért persze, ha durva, azt meséld el.

Nálunk bejött. 5 éve vagyunk együtt. Az első 2 év nagyon nehéz volt. Most már én ritkán járok, pedig közel laknak. És a fiamat sem hangolom a nagyanyja ellen, hadd menjen. Csak ő se akar, mert unatkozik ott... És a férjem is rájött, hogy ha baj van, nem számíthat az anyjára (mert csak leszúrja, ahelyett, hogy vigasztalná például). Ha akarsz, írhatsz mailt, szívesen segítek, ha tudok.

Sok sikert!!!

Nekem az jön be, hogy egyszerűen egyik fülemen be, a másikon ki. Mármint a megjegyzések :)

Meg kell, illetve érdemes hallgatni a véleményét egy adott babás témáról, aztán majd vagy megfogadod a tanácsát vagy nem. Én ilyenkor mosolyogva végighallgatom és csak akkor lépek fel határozottabban, amikor már 3x említ valamit.

Pl ha azt mondja, hogy ő már tejbegrízt adott a skacoknak 2 hósan, akkor én mosolyogva hallgatom, a következőnél elmondom, hogy én nem adok, mert az orvos azt mondta ne adjak stb, kedvesen mosolyogva. Ha 3x is megemlíti, akkor már kérdezi, hogy adok-e tejbegrízt, ilyenkor már csak annyit mondok, hogy nem, nem mosolygok és nem adok magyarázatot. Ilyenkor kapcsol :) mégsem kell veszekedni.

Rövidtávon bejöhet, hogy nem mész oda egy darabig, de hosszútávon nem tanácsolnám. Ne felejtsd el, hogy azért mert olyan amilyen, attól még nem csak az anyósod, hanem a férjed édesanyja és a gyermeked nagymamája. Azért mert te nem szereted őt, attól még ők szeretik és szeretnék az ott eltöltött időt vidáman, családiasan tölteni, ami nélküled nem fog menni.

Az én babám is könnyen hozzászokott a kézben dekkoláshoz, ha anyum napokig volt nálam, ilyenkor kedvesen megemlítettem neki, hogy picit jó lenne, ha a jövőre is tekintettel lenne, de azért mert pl anyósom hetente 1 nap x órát fogja, még nem fogja elkapatni. Gondolj bele, hogy ő mennyit látja, természetes, hogy dajkálni, kényeztetni szeretné, biztos a te nagyid is ezt csinálta veled anno :D

Végig kell gondolni, hogy mi az amiért érdemes konfliktust felvállalni a nagyszülőkkel. Próbáld meg megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy kiállsz magadért és hogy alkalmazkodsz is a másikhoz.

Persze az sem árt, ha kicsit higgadtabban kezeled ezt az egészet, mert naon indulatos vagy.