Ti hogy éreztek ezzel kapcsolatosan, anyukák?
Már rég megfogalmazódott bennem ez a kérdés.
Sok gyerek nélküli ismerősömtől, barátnőimtől hallom, h "nekem milyen jó" "milyen boldog családi életed van, irigy vagyok" stb.
Nagyon szeretem a gyerekeimet, a fél karomat, tüdőmet is odaadnám értük, DE néha baromira nem érzem ezt a"hatalmas nagy boldogságot", főleg amikor 4edszerre eszi le a ruhát az egyik, hisztizik a másik, nem lehet öltöztetni, sír, ....akármi.
Én nem tudok mindent "tökéletes pillanatnak" megélni, sőt....! Velem van akkor a baj, h nekem ez minden csak nem hatalmas boldogság? (Boldogság persze vannak boldog pillanataim, csak nem örömmámor az egész)
Másoknál hogy van ez??....
ÓÓ hát persze én mindig furcsállom is azokat az ismerőseimet akik sose vallják be (vagy csak tényleg állandó örömmámorban úsznak akkor viszont én irigykedek rájuk:))) hogy fárasztó és kimerítő is a gyereknevelés. Sok jó pillanat van és öröm meg boldogság de azért nem vagyunk gépek, elfáradunk, belefáradunk hogy 4.jére eszi le a ruhát vagy szívünket lelkünket kitesszük értük mégis (vagy épp ezért?) követelőznek hisztiznek. Persze nem állandóan, de néha a legjobban nevelt gyerekbe is belebújik a kisördög.
Nekem 3 kicsim van és mostanság jött el az a pont hogy úgy érzem totál kimerültem, minden energiámat kiszívták belőlem (kicsik mind3an) erről persze ők nem tehetnek, nekem kell magamat kirángatni ebből a rossz állapotból. Ilyenkor persze jó egy megértő, támogató társ akivel minden könnyebb, sajnos nekem most a férjem se hozza ezt a formáját.
Szia.
Szerintem ezt is mindenki másképp éli meg.
Én nagyon türelmesnek tartom magam ezert könnyebb mindenből viccet csinálni. Emellet tudok nevetni saját magamon. Így nagyrészt vidáman telnek a napok. Persze azért néha nekem is sok és abban a helyzetben vagyok hogy nem tudok rokont vagy barátot segítségül hívni. Nem érdemes bosszankodni, mindenre fel kell készülni. Egy gyereknek folyik a nyála, leeszi magát,sír stb. El kell fogadni. Próbáld vidáman megélni, mert észre sem veszed és felnőnek... :)
Nálam PONTOSAN úgy van, ahogy ezt Te most leírtad. Sajnos. Egy kisgyerekkel még hejehuja volt, de megszületett a kisfiam (most 2hónapos), és azóta kevés a 24óra..
Plusz mindenkitől megkapom, hogy nekem milyen király, mert az anyósom velünk lakik. Valóigaz, sokszor segít, de azért ezt nem úgy kell elképzelni folyamatosan "szolgálatban" van.
Kész tortúra elindulni velük itthonról, de akárcsak a kertbe is.. A lányom (17hónapos) válogatós, alig eszik, mégis minden tiszta sz@r, napi 4x minimum..
Persze nekem is "nagyok" az igényeim, szeretem a rendet, a tisztaságot, próbálok itthon is mindig rendezetten kinézni.. (a férjem Bree-nek hív néha, a Született feleségekből, ha ez elmond valamit.. :) ) Vasalást felejtsd el.. Kertészkedés??? Frusztrál, hogy 3.hete nem bírok odáig eljutni, hogy lepucoljam az ablakokat, pedig már díszitenék ezerrel- de azt is mikor?..
Viszont ha a háztartással-főzéssel egyenesbe vagyok, akkor a kicsikre SEMMI időm nem marad, leszámítva az etetés-pelenkázást.
Az csak egy dolog, hogy nem tudok 100%ot nyújtani, de hogy még a közelében se járok.. Azt hittem, ügyesebb leszek. :(
És igen, nekem is csalódnom kellett az idegeimben,nem is kicsit.
Pedig sokkal jobban ki kéne élvezni ezt a néhány évet, mert megismételhetetlenek! Ezért is bánt annyira, hogy nem érzem azt az örömmámort, pedig tényleg Ők a legnagyobb kincs az életemben. De akkor is nagyon fárasztó (jó) anyukának, feleségnek és nőnek lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!