Csak én akadok ki ezen? Ez normális?

Szakirodalom szerint tényleg fölösleges ültetni meg állítani a gyereket. Ha kíváncsi a világra (naná, hogy az!), úgyis felül, feláll, elindul magától.

Pedig kell, hogy érje a talpa a talajt vagy valami olyasmit. Az én babám sem tud ülni egyedül sokáig még és fel sem ül magátol. De egy kicsit ültetem én is. Feküdni sem olyan jó egésznap azért neki. És a fogom a hónaalját, hogy érezze, hogy van lába is. Mert így is nagyon le van maradva a mozgásfejlődésben.

gondolom próbálkozik, mert akkor jobban eljátszik, ha ül. Ne szólj bele.

Nem is fog próbálkozni, mert tudja hogy úgy is felültetik. Persze hogy nem jó a gerincének, a lábának, a tartásának. Szerintem ez egyértelmű hogy ha valamit még nem tud, akkor azt nem szabad erőltetni. Tornáztatni szabad, vannak olyan gyakorlatok amik arra serkentik hogy elkezdjen mászni, járni, stb. De nem úgy hogy direktbe ültetem meg álltatom a gyereket. Én is kiakadnék, sőt én meg is mondanám a testvéremnek, mert vagyunk olyan viszonyban hogy nem beleszólásnak tekintené, hanem tanácsnak. Keresnék megfelelő szakirodalmat, ami alátámasztja. De vannak emberek akiket nem lehet meggyőzni szakirodalom ide vagy oda. Ezt neked kell tudnod hogy a te tesód milyen. Az enyém biztos hogy elgondolkozna a dolgon és rájönne mi is a helyes.

Az én háziorvosom még amikor kismama voltam ellátott pár tanáccsal. Köztük kifejezetten hangsúlyozta, hogy nehogy erőltessek neki ülést, állást, mert nagyon rosszat tesz a gerincének. Azt mondta, nem most de lehet 8-10 évesen látja kárát. A bébikompot meg egyenesen kitiltaná (persze azoknál akik még nem tudnak járni), mert nagyon káros. Én megfogadtam a tanácsait, mert tudom, hogy csak jót akar vele. Szerintem sem szerencsés, amit a nővéred tesz. Persze beleszólni sem mindig jó, mert nem biztos úgy veszi, ahogy te érted. Nehéz dolog.