Ez normális? Vagy jogosan akadok ki?

A kapcsolatom válságba jutott, a párommal szeretjük egymást de túl sok az ellentét, a vita, mások az igények, az elvárások. Ennek ellenére ő folytatni szeretné, és viszont a legutóbb vitánál felhoztam a külön válást. Hosszasan beszélgettünk erről, a problémákról, hogy mostanában milyen feszültek vagyunk, neki meg halt az édesanyja, anyagi, egészségügyi problémáink vannak...

Erre egyszer csak közölte hogy én döntötök, és ha nem akkor neki ott van X. Na én ezen jól kiakadtam. mi az hogy ha én nem akkor ott egy másik??? azt mondja hogy neki így könnyebb, az a lány mér mióta lohol utána (erről én is tudtam) és engem csak így tud elfelejteni. De basszus ha én szeretek valaki gondolni sem tudok másra, nem hogy már a közös jövőt tervezgetni mikor még az előzővel nem is szakítottál...

Ezek után jól ott hagytam, de nagyon fáj hogy ilyen hamar lecserél hiába mondja hogy csak így tudna túl lenni rajtam én ezt így akkor sem tudom elfogadni.

Vagy én reagálom túl és ez tényleg így működik egyeseknél?

De nekem ez olyan szörnyen hangzik. Az előző barátom után fél évig másra sem tudtam nézni.

Azt mondja hogy az a lány is szeretetre vágyik, és ő is, így ha nekem nem kell megy hozzá, várja őt, de megvárja míg én választok, szóljak ha döntöttem.

Még is mit kellene válaszolnom? Akartam volna még egy esélyt adni ennek a kapcsolatnak hisz egy csomó mindent sikerült tisztáznunk de így hogy egy másik is várja...

Ezek után nehéz elhinnem hogy szeret... ráadásul az a szegény lány is, pótléknak akarja használni...

Mit gondoltok erről? mit kellene tennem?