Milyen a kapcsolatotok a parotokkal, de őszinten? Csak en elek boldogtalanul a csaladunk egyuttmaradasa erdekeben?

Nem vagy egyedül.

Én is úgy élek a férjem mellett, hogy nem szeret, nem becsül és nem tisztel. Ami miatt még együtt vagyunk, hogy van egy 2 éves kisfiúnk, aki így van a legnagyobb anyagi és lelki biztonságban. Én egymagam nem tudnám eltartani, ahhoz ketten kellünk a férjemmel, illetve imádja az apját és iszonyatos lelki szenvedés lenne neki, ha elszakítanám tőle.

Így a fiam érdekében még tűrök-nyelek, de amint majd magam is meg tudom teremteni neki az anyagi biztonságot és a fiam is kicsit nagyobb lesz és még értelmesebb, akkor nem fogok gondolkozni, hogy hogyan tovább.

Számtalanszor leültünk, megbeszéltük a dolgokat, de teljesen felesleges, nem tudott sosem megváltozni, mert nem is akart, neki így könnyebb, hogy minden baját rajtam veri le és már nem is várom el, hogy megváltozzon. Minek? Úgysem fog.

Nem volt mindig ilyen a férjem, de sajnos a szülei és a közeli családtagjai tönkretették és kikészítették idegileg az utóbbi években és ahelyett, hogy akkor az én általam nyújtott családi békét megbecsülné, inkább még engem is kikészít.:(

Én is ilyen helyzetben voltam, csak nem külföldön. Azóta is a fejem verem a falba, hogy gyes-re szültem....

A lényeg: én léptem. Nagyon nehéz volt anyagilag és érzelmileg is, de megérte. Találtam munkát, mivel egyedülálló lettem így felvették a lányom bölcsibe (19 hónapos volt), egy szobát béreltem egy idős nyugdíjasnál. A párom párszor bepróbálkozott még hogy újra együtt, de sikerült erősnek maradnom.

Már 5 éves a lányunk, az apja sokat változott előnyére, sokszor megy érte oviba, elviszi hétvégére erre-arra. Ez sokkal jobb a lányunknak is, mintha benne ragadtam volna egy szar kapcsolatban.

Már nem olyan kicsi a lányod, külföldön ennél jóval kisebb korban kerülnek bölcsibe a gyerekek, te tudsz keresni részmunkaidős munkát.