Apával mindig összhangban vagytok?

Pedig erre nincs más megoldás, csak a megbeszélés...ha kell 1001x!

Kérdésedre a válasz:Nem,egyáltalán nincs mindig köztünk összhang!Én jobban aggódós vagyok,de már megtanultam, hogy ne stresszeljem magam azon is, hogy férjem lazán kezeli a dolgokat.Ő is ilyen...ha nem eszik a gyerek,biztos nem éhes, minek tömni.

Ő sokkal hamarabb elveszti a türelmét, és előbb emeli fel a hangját mint én és ki van akadva, hogy miért nem veszem szigorúbban a dolgokat.

De egy valamiben megegyeztünk, és ehhez tartjuk magunkat.Egymás tekintélyét nem ássuk alá a gyerek előtt(pl.nincs ilyen, hogy "gyere,akkor majd anya megvigasztal",ha mondjuk apától kapott szidást),illetve nem előtte beszéljük meg a dolgokat, hogy mit hogy kellett volna.

Nehéz sokszor,mert párom sokat van el itthonról, de muszáj megbeszélni mindig,akár konkrét esetekre lebontva a dolgokat!Ő elmondja hogy miért gondolja úgy, én azt, hogy miért másképp és valami kompromisszum mindig születik.Vagy ő enged, vagy én.

Ő már belátta, hogy meg kell tanulnia türelmesebbnek lenni, én meg azt, hogy vegyem kicsit lazábban a dolgokat pl.etetés terén, hiszen már nem pici babáról beszélünk, hanem 2 éves fiúról.

Nálunk kb 14-5 hónaposan kezdődött amit írsz, és azóta is "csiszolódunk" nevelés terén, vannak vitáink, de hála Istennek megoldjuk őket.A lényeg, hogy a fáradtságot, frusztráltságot nem szabad belevinni a beszélgetésekbe, mert akkor elmegy az egész más irányba, csak tisztán megbeszélni, hogy ki hogy látja és miért csinálja úgy ahogy és fontos, hogy tudjatok egymásnak engedni is!!!

Most fog megszületni a tesó,decemberben és már előre készítem páromat kb mire lehet majd számítani(egyik hisztizik,másik ordít:)),hogy tudjon türelmes lenni:)

Tudom nagyon nehéz, de az a legjobb, ha az ember meg tudja őrizni a hidegvérét!És ehhez sok tudatosság kell!

Bocsi, hogy hosszú lettem,remélem tudtam segíteni:)

Bár a lányunk még csak 11 hós, de eddig igen eléggé egy hullámhosszon vagyunk.Bár apa azért elolvad mikor nyújta felé a kezét és kéretőzik át hozzá.Tudom, hogy kenyérre keni később is de bízom benn, hogy azért az összhang megmarad.

Amúgy apának csak a jó jut a gyerekből.Játszani vele, mert ő egész nap dolgozik és ha hazamegy a gyereknek is jó mert apa játszik és itt szerintem az apák szívesen megállnak.PLÁNE HA LÁNYRÓL VAN SZÓ!!!!

Szerintem meg nem megoldás mert 1001 jére sem fogja fel adott helyzetben.Ilyenkor az lenne a határozott válaszom hangosan határozottan " nem apa sem vesz fel ilyenkor ,ugye" Ez elég diplomatikus ,ha nem elég lehet ajánlatot tenni " nem apa sem vesz fel ilyenkor ,ha kicsit megnyugszol és eszel akkor ölbe veszünk "

és ezt az adott helyzetre alkalmazva.

Mert nem az a baj hogy apuka nem akar ,hanem nem ismeri fel a helyzetet! Pasi. Segíteni kell , türelmesen de határozottan.

folyt...

és sok pasit bosszant ha már megint ugyan az a téma ...és nem tud változtatni ,hagyjuk már csak cseszegetsz...

ismerős... én is bele tudok zizzenni az apró gondokba (nem evett, nem hízott eleget, felsírt...), aztán Apa közli, hogy ilyenek miatt ne izgassam magam. ők kicsit kívülről nézik, és így sokkal objektívebb tud maradni. sajnos igaza van, nem kell hogy a gyerek körül forogjon minden.

néha mi sem vagyunk összhangban, meg kell beszélnünk amikor nincs ott a gyerek. (nálunk fordított a felállás, ő néha rápirít szerintem fölöslegesen, erre 2 éves lányom bőgve jön hozzám, én meg átölelem, nem küldöm el. ilyenkor apának lilul a feje.)