Mesélnétek nekem a babátokról/babáitokról?

Problémamentes, szép terhességem volt.

40 hét 3 napra érkezett a kislányom, komplikáció miatt császárral, de szerencsére egészségesen.

Aprócska apja-lánya volt, pont úgy nézett ki, mint a férjem, mégis szép volt. :)

Kicsi kezecskék, kicsi lábak, husi pofi.

3 napos volt, amikor leesett, hogy "Hú a mindenit, van egy gyerekem"! Innentől kezdve mindenen képes voltam bőgni, ami babákkal kapcsolatos volt. Fejbe vágtak a hormonok, ami már terhesen kezdődött, de ez szülés után csak fokozódott.

S csak bámultam őt és bámultam, különleges érzés volt.

Hazavittük a kórházból és fél évig ordított. Mindenen.

Diagnózis szerint hipersensitiv kislány, anyukája pedig szintén. Hát együtt sírtunk.

De kinőtte, és én is. Azóta együtt nevetünk. :)

Első év gyorsan eltelt, csak kapkodtam a fejem milyen szépen és gyorsan fejlődik, mi mindent szippantanak magukba, mennyire okosak a babák, és micsoda csoda is ez. A mozgásfejlődés ilyenkor hihetetlen, naponta van mit felfedezni, és naponta lehet elkönyvelni, hogy mennyire ügyes is a babám. :)

A második évben a beszédfejlődése volt hatalmas, megint csak ámultam és bámultam, micsoda fejlődésen mennek keresztül a gyerekek.

Most 2 éves múlt, dumál, rohangál, mindig akad valami dolga, szeretget, bújik, imádom.

Az anyaság egy csoda, de nem ömlengek róla, mert elég melós munka is, és nem csak rózsaszín köd a gyerekvállalás. Minden szépsége mellett van benne bőven minden: aggódás, felelősség, érzelmek, nevetés, sírás...

De így szép.

Tegnap megdicsért, azt mondta anya szép, anya szép. Jól esett, megölelgettem. Majd közölte anya lökött. Mit csinálhattam volna? Megölelgettem. :)

Imádom a kis cserfes szájával együtt, mindenestül. Már bölcsis, és szereti szerencsére. Sok jót és sok hülyeséget is tanul ott, de hát na, a "nagybetűs" bölcsis élet elkezdődött. :)

Szép babavárást, könnyű szülést, mosolygós babázást kívánok, sok-sok türelemmel és kitartással fűszerezve!

Nem akartam gyereket mindig úgy voltam hogy majd mert most munka most vállalkozás most ő nem akar tőlem én nem akarok tőle...

Tönkrement a vállakozás , kb azonnal várandós lettem,a párom nagyon akarta csak épp ugyanúgy megvert mint előtte :D

3hónapos várandósan összepakoltam és elindultam vissza a nagy semmibe,nem kaptam munkát mert várandós vagyok nem kaptam segélyt mert a saját Bt-mben amit nem sikerült azonnal megszüntetni tök jól kerestem és szívből nem akartam gyereket tőle....

Egy baráti házaspár keresett nekem albérletet egy barát adott munkát,majd utolsó hónapig dologztam és kerestem örökbefogadó szülőket pl hogy a semmire hová is tartanám meg

Már a pocakban is csodás gyerek volt sose voltam rosszul rajta mult volna a pult mögül megyek szülni :)

Azt mondták ha nem veszem meg a kiságy,babakocsi,babakelengye dolgokat nincs babavárás elveszik tőlem

és én megvettem mindent de mindent miközben nem tudtam megtartom-e

Nem tudtam elképzelni felfogni milyen egy baba

aztán 1nappal a kiírt időpont előtt NST eredmények rosszak voltak megindították a szülést ő pedig akkor sem akart jönni :) magzatburok repesztés majd császár

nagy ürességet éreztem odahozták,hófehér baba nagy világító szemekkel, adhatok puszit és vitték is el

megdícsértek ügyes voltam én meg semmit nem éreztem ,vagyis igen ürességet amiért csak így kivették.

Amiért "nem szültem"

az örzőben nem fogtam fel hogy babám van,csak délután adták oda 2órára csak néztem a kis idegent

aki hiszed e vagy sem teljesen totálisan tiszta apja pedig kislány

azt hittem nem tudnám szeretni és akkor még nem is tudtam hogy minden vonása a szeme az orra ahogy néz mikor nevet amikor mérges : az APJA néz rám...

Nehezen indult a tejcsi azt hittem nekem nincs is a védőnő anno azt mondta velem nem kell a szoptatásról beszélnie mert az agyban dől el és mivel én nem akarom nem fog cicizni..

Megkérdezik mindenkitől hazaviszi-e a gyereket van aki ezt sérelmezi de nekem nem esett rosszul és azt mondtam igen..3nap után eggyé váltunk mintha mindig is lett volna nem tudom mikor a 3nap alatt valamikor..nekem akinek kisgyerekes ismerőse sem volt soha.Aki tiszta szívből nem akarta ezt a babát..

Amikor hazaértünk pedig megijedtem..a kórházban mindent tudtam ott meleg volt nagyon mit adjak rá mit mondjak neki?stb

Feljött a gyerek orvosa mint a csirkét úgy fogta és rám szólt ne piszkáljam a gyereket szoptatás közben mert neki az nagy munka,az arcát cirógattam az ujjammal...

Azonnal tápszert írt fel mert 47cm 2330gr volt mikor hazaengedték,azt mondta még ma váltsam ki,mert nagy szüksége van rá pici és gyenge.

2hét múlva 500gr-el több volt nem fogadta el a tápszert :D2 hét után elajándékoztam

cici volt éjjel nappal nem hazudok ha azt mondom napi 16órát cicizett

nem sokat sírt elégedett kiegyensúlyozott baba volt

én pedig másik védőnőt és másik orvost választottam

4hónaposan átfordult,7hónaposan ült 10hónaposan elindult

17hónapos kora óta beszél MINDENT mond magasan hosszú kérem add ide,anya kipisilte magát :D 22hónapos most mondatokat mond ami elég nagy dolog

szereti a mondókákat egyedül felmászik nyár óta a 3éves kortól ajánlott mászókára mondókákat is tud

tudja a nevét az én nevem színeket és nem csak én mondom hanem állandóan mondják az orvosa az utcán emberek,hogy nagyon szépen tisztán beszél.

Imádom és picit el van rontva mai napig cicizik de nem cumizik nem szopja az ujját és várja a bölcsit ahová januártól megy.

Elnézést lehet csak jól esett leírni :)

Imádom néha nehéz mert az akaratát azt bezzeg tőlem örökölte,sosem bocsátom meg magamnak hogy nem akartam

Csodálatos babázást kívánok!