Anyukák! Ez most nagyon komolyan érdekelne! Van köztetek olyan, akinek kimondottan "rossz" a kisgyermeke? Bővebben lent részletezem!

Az én fiam 21 hónapos. Sokszor "bepróbálkozik" a hisztivel. A kezdetektől nagyon ügyelek arra, hogy rájöjjön a hiszti nálam semmit sem ér. Nagyon nehéz volt és még sokszor most is az, de megéri a fáradozást, mert kezd leesni neki a tantusz, hogy ha ordít, vagy földhöz veri magát akkor pláne nem éri el a célját. Én ráhagyom, otthagyom, úgy teszek mintha nem is hallanám, mikor csendesedik, fogytán az ereje, akkor odamegyek és amilyen nyugodtan csak tudom elmagyarázom neki, hogy milyen csúnya ilyenkor és anya "kitartóbb" mint Ő, mondja el inkább mit szeretne és majd meglátjuk szabad-e vagy sem. Gyakran odaviszem a tükör elé és megmutatom magának, hogy nem szép az ilyen kisfiú. :) Az etetés nálunk szóról szóra úgy megy mint a 7-es válaszolónál, ha dobál vagy játszik az étellel a kaja befejeződik. Meg szoktam várni, hogy kellőképpen éhes legyen (persze nem éheztetem)és magával az evéssel legyen elfoglalva. Az, hogy kézzel is eszik abban nincs semmi kivetnivaló szerintem. Ő is megunja a próbálkozást én szoktam hagyni hogy egyen a kezeivel, de csak addig amíg valóban evésre használja. Az altatás nálunk sem egyszerű, igaz nem kell ölben altatni, de mindig oda kell hozzá feküdnöm és átölelnem. Napi egyszer alszik már ugyan abban az időben ez fontos nálunk, mindig ebéd után. fél-1 óra csúszás olykor belefér, de nagyon el tudja tolni egy napunkat, ha rosszul jön ki a lépés. Lehet csúnya dolog, de én a mi gyerekkori nevelésünket továbbvíve elővettem a "kókót". Nem tudja mi az, annyit érzékel belőle, hogy nem jó dolog. :( Ha valami nagyon rosszat csinál, akkor szoktam mondani, hogy a kókó imádja a rossz gyerekeket. Ennyi elég is, már jön is és bújik hozzám, onnantól egy jó időre elfelejti a rosszalkodást. Nem ijesztgetem vele, de ha tényleg nem megy már máshogy kénytelen vagyok ehhez folyamodni. Pici kora óta hagyom, hogy egyedül játszon, megfigyelőként voltam jelen, és ha láttam, hogy kellek a játékhoz becsatlakoztam. Nagyon jól elvan egyedül és ha velem akar lenni szól. Minden házimunkába bevonom, főzés, mosás, teregetés, takarítás. Lassabban haladok, de megéri, ő is ügyesedik és nekem is szem előtt van, hasznosnak érzi magát és nem mellesleg megtanul ő is egy-két munkamenetet. A porszívózást imádja a legjobban, olyankor ráül a porszívóra én meg húzom magam után. :) Ha valamivel játszottunk és másba akar fogni, már tudja, hogy akkor az előző játékot el kell tennie maga után. persze neki sincs mindig kedve, de gyerek még nem dühítem fel magam ezen, de ha szépen kérem hogy segítsen általában megteszi. Nagyon nehéz és sokat kell még nekünk is tanulni. Ne félj ahogy nő és okosodik egyre több mindent tudsz majd neki elmagyarázni és meg is fogja érteni, de a határait mindig is feszegetni fogja, résen kell lennünk, az alapvető szabályokat időben le kell fektetnünk nekik, ezzel megkönnyítjük az Ő és a mi dolgunkat is. :) Kitartást és nagy nagy türelmet kívánok neked.