Hogyan rázhatnám fel magam? Esetleg tudtok ajánlani valami jó vitamint vagy bármit?

Nagyon szépen köszönöm nektek! Igyekszem mindig pozitívan hozzáállni, de nehéz. Énekelek neki, bohóckodom, de ha nem vagyok minimum fél méterre tőle, akkor jön a hiszti. Hogy úgy vasaljak, hogy ott van tőlem 2 méterre és közben énekelek? Nem jön össze. Főzni? Azt sem tudok így. Ha este elalszik, akkor tudok bármit is csinálni, dehát este 10-11-kor nem poszívózhatok egy panellakásban.

Nappal a férjem általában nem ér rá, ha itthon van, akkor sem mindig számíthatok rá. Nem veszi észre, hogy míg ő éli világát, én szép lassa összeomlok. Nem szeretek könyörögni neki, így inkább magam vagyok. Bár azt mondja, hogy miért nem szólok, de ha meg szólok, húzza a száját. Nem kell hogy órákat foglalkozzon a fiával, csak egy kicsit, míg én megcsinálok egy-két dolgot. Nem csvarogni akarok, bár néha tényleg jó lenne kikapcsolni, de úgy érzem már az is segítene, ha magamba lennék és végre takaríthatnék. Foglalkozik ő a fiával, most is mikor hazajött, és végre tudtam enni. Segített a fürdésnél, ahogy szokott mikor itthon van, de ennyi.

Anyósom ajánlotta fel a segítségét, mikor szültem, de sajna mégsem jönne össze, mert bár ő otthon van, mégis az idejét a sógornőm osztjabe, mert rendszeresen ott hagyja a kislányát.

Próbáltam, hogy hagyom sírni, hogy magához térjen egy kicsit és megtanulja, hogy egyedül is ellehet, de addig sír, ordít, míg fel nem veszem. Sír ő így is elget.

Mit csináljak? Legyek erőszakosabb a férjemmel? Szereti a kisfiát nagyon, ezt látom, de látom azt is, ha nem tetszik neki, ha megkérem valamire, csak ha ő szól, vagy jön oda babázni. Itthon sose kellett csinálnia semmit, sajnos ezt már azelőtt megszokta, hogy összejöttünk, így 26 évesen már nem tudtam megnevelni. Ha szóltam, hogy segítsen, vagy nem jutott odáig, hogy megcsinálja (akár mosogatás, vagy ilyen apróságok) vagy húzta a száját. Most sem azt kérném, hogy a házimunkát csinálja, hanem hogy a fiával legyen, míg végzem a dolgom. Talán mégis erőszakosabbnak kellene lennem!?!

Na most jól kipanaszkodtam magam. Köszönöm hogy végig olvastok és próbáltok segíteni!

Tünde, neked is köszönöm! Igen, nekem is lelkiismeretfurdalásom van, mert úgy érzem, nem vagyok jó anya, jó feleség, hogy szép lassan kudarcot vallok.

Próbálkozom, hogy hátha összejön ez a "nem kapom fel azonnal, ha sír" dolog, de hát elkezd sírni, majd átcsak ordításba és úgy sír, hogy már szinte levegőt sem kap, elkezd fulladozni.

Zsivány is a kis drágám, mert ha anyósomék vagyunk ott jó baba szokott lenni. Bár vagy alszik, vagy kézben van és körül rajongják. Szóval nem csoda.

Reménykedjünk benne, hogy ez javulni fog! Nektek is sok sikert! :)

A kérdésemnél írtam, hogy már nem szoptatok, de az igaz, hogy a rosszkedvem rá is ráragadhat és lehet tőlem nyűgös. Igazatok van, hagynom kellene többet sírni, csak amikor már nem vesz levegőt a bőgéstől, akkor én sem bírom tovább. Megpróbálom apránként, hátha hozzászokik. Nem volt ilyen mindig, ez mostanában jött rá. Volt olyan, hogy nap közben is fürdettem, a pancsi alatt egy hangja sem volt, de aztán folyt.köv.

Megpróbálok kitartó lenni. Muszáj lesz!

Köszi! :)

Eddig bevált, hogy ott volt a közelemben (babakocsiban vagy a pihenőszékben) és szórakoztattam miközben mosogattam, vagy főztem, de ez mostanság nem jön be, nem tűri még ezt sem. Vagy kézben van el csak vagy úgy hogy ott vagyok melette fél méternél nem távolabb és így szórakoztatom. Tényleg vicces, hogy egy 3 hónapos diktál. :D

Most mosogattam el, kipucoltam már a wc-t és a fürdőt és apró dolgokat még csinálgatok és most már jobban érzem magam, főleg úgy, hogy biztattok! :)

A férjem nem tudom leküldeni sörözni a babával, mert nem jár kocsmázni és nem szereti a sört sem, aminek én nagyon örülök, de ez nem egy rossz ötlet. Legközelebb rákötöm a fiát a kenguruval és mehet pókerezni (azt szokott) :D

Viccet félre téve tényleg nem rossz ötlet. Már az is nagy segítség, ha csak sétálni elviszi. Erre már volt példa, mármint hogy egyedül mentek le a boltba. :)