Más is van abban a helyzetben, hogy az anyósékkal, vagy szülőkkel élnek egy lakásban, miután megszületett a pici? Probléma lennt.

Mi a szüleimmel élünk(rettentően imádom őket),de már kezt tele lenni a tököm.Mindenbe,amit el tudtok képzelni,beleszólnak,nincs egy csepp magánéletünk,mert mindenről tudni akarnak,rendesen még azt is el kell mondanom,hogy mikor kakil a kislányom(most 11 hónapos).Állandóan rajta/rajtunk lógnak.Mikor kicsi volt,állandóan a szobábsn voltak,megnyekkent,szinte fellöktek,úgy futottak be hozzá.Apja kezéből is meg enyémből is kapkodják,és tényleg mindenbe beleszólnak.A ruhától kezdve a kaján keresztül a ruháig,mindenbe.Még abba is,hogy mikor szoptatom,mikor kap szilárdat,és mikor teszem tisztába.Imádom őket,de már sokszor veszekszek velük,de nem akarom bántani őket,mert már nem is olyan fiatalok(apukám 58 éves,anyu meg 54),meg 4 gyereket felneveltek,de akkor is.Ma telt be a pohár,mert nagyon nyűgös volt a kicsim,apa meg dolgozik,és szegényem meg itt úgy sírt,nem lehetett megbékiteni(jön a fogacskája,lehet attól),ők meg rontanak be a szobába,hogy mit csinálok vele,meg elkezdenek idegesiteni,meg magyarázni,hogy mit miért csinálom,meg okoskodnak,hogy nem birják hallgatni hogy sir adjam nekik oda.Hát az ba..ott be.Én vagyok az anyja,én se hagyom sirni,és mindent meg is tettem,meg is nyugtattam,meg el is aludt,de ők ezzel csak rontanak rajta,hogy állandóan ki akarják kapni a kezemből,meg felhúznak.Ha én is ideges vagyok,hogy nyugtassam meg szegényt?Nem vagyok már én se se gyerek,se hülye,hogy ne tudjam mit kell csináljak a kislányommal.Már tervezzük a költözést,csak sajnos nem megy az olyan könnyen.Más is van ebben a cipőben,mint mi?Hogy sikerült megoldanotok