Másnál is van így? Ti hogy csináljátok?

Mozgásfejlődés, szeparációs szorongás...

Próbáltátok magatokhoz venni? Akkor jó eséllyel mindannyian tudnátok aludni:)

Egyedül éjszaka "fél", hogy nem vagytok ott, ő még nem tudja, hogy attól, hogy a másik szobában vagytok, ő biztonságban van. Neki még kézzelfoghatóan kell anya/ apa ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.

"mászik rajtunk, feláll"

ezzel meg is van a probléma forrása:), a mozgásfejlődéssel járó új tudományok izgatják. Sok babánál van ez a jelenség, amint lecseng az újdonság varázsa, sokat fog javulni a helyzet. Addig pedig kitartás, ez ellen nem nagyon van praktika.

Esetleg annyi, hogy amikor ébred próbáljatok minél kevesebbet beszélni hozzá, ne "kerítsetek neki túl nagy feneket", hogy ne legyen "érdemes" ébren maradnia, hiszen semmi érdekes nem történik éjszaka, mindenki alszik.

Ez egy normális fejlődési lépés, mi is átestünk rajta. A mai napig nem tudom, hogy mi volt a konkrét ok: fognövés, mozgásfejlődés, szeparációs szorongás... nem tudni, de egy hónap alatt elmúlt.

Nálunk a következők váltak be:

-Melegebben öltöztettük éjszakára.

-Külön szobában aludt. Amíg a mi szobánkban aludt külön ágyban, gyakran felriadt a forgolódásunkra, de külön szobában gyönyörűen végigalussza az éjszakákat.

-Ha halljátok, hogy "megszólal" éjjel, ne vegyétek fel. Persze ha kétségbeesetten sír, akkor igen. De ha csak "tájékozódó jelleggel" beszélget, hagyjátok. A mi lányunk ezt csinálta gyakran, az éjszaka közepén arra ébredünk, hogy gőgicsél, pont úgy, mint ha azt kérdezné: "Hahó, nincs kedvetek játszani egy kicsit?" Pár percig mondta, mondta, mi néma csendben feküdtünk, erre belátta, hogy nincs kedvünk, és visszaaludt. :)

-Hagyjátok egy pár percig sírni. Egy pár perc (0-5) sírástól semmi baja nem lesz, viszont megtanulja, hogy éjszaka nem randalírozunk. Nagyon hamar megtanulja. :)