Mit éreztetek a szülés után, milyen volt, amikor először megláttátok a Kis Csöpséget?

Későn,császárral született a kislányom.Toxémiával feküdtem 1 hónapig a kórházban,szóval nagy megkönnyebbülés volt,h végre megvan!

A párom külföldön dolgozott és a legjobb barátnőm volt mellettem,a császárnál is...iszonyatosan féltem!Olyan hideg volt a műtőben és kellemetlen szag...az egész nagyon rövid ideig tartott..megkaptam az érzéstelenitést,kérdezték,hogy zsibbadok e már??:) -mondtam,hogy talán már egy kicsit és nevettek...mert már megkezdődött a kiemelés:)zavart voltam,telve félelemmel és örömmel,hogy mindjárt láthatom:)

A barátnőm egész idő alatt csak azt mondogatta,hogy "mindjárt kész vagy":)csak nyugtatni akart..aztán egyszer csak egy "huppanás" éreztem,ekkor vették ki a babámat,semmi fájdalom..csak üresség érzés:)

Csend....

Mondták kint a baba:) én meg jól van,minden rendben???

Mert nem sírt rögtön,csak nézett szét a nagyvilágban:) majd egy édes ,kis nőcis hang...felsírt!!!!boldogság

A barátnőnek megengedték,hogy lefotózza,ahogyan ellátják a babát...ő azt mondta nekem és az orvosom is,hogy gyönyörű ,egészséges 10/10 apgar-ral.

És odahozták ,hogy láthassam és egy puszit adhassak neki

gyönyörü fekete hosszú haja volt és már sűrű fekete szempillával és szemöldökkel született,tényleg csodaszép kislány...megpusziltam,éreztem azt az érdekes illatot,a mai napig érzem ha rá gondolok,soha sem felejtem el.

Nézett rám az én kicsim...majd elvitték.

Ebben a pillanatban megindultak a könnyeim és nem tudtam abbahagyni a sírást..kérdezték,hogy valami fáj,vagy bajom van??:)-nem csak az elmúlt 9 hónap "szakadt" ki belőlem.

:))))

Utána összevarrtak és elvittek az örzőbe,a babámat kb. 1 óra múlva behozták kicsit ,nagyon nehéz volt félig "bénultan" tartani Őt,hogy nehogy elejtsem...csináltam magunkról képet...a mai napig sírok ha megnézem:)

Aztán kaptam valami szurit...és filmszakadás pár órára:)

Már igazi Anyaként ébredtem fel:)

Bocsánat,hosszúra sikeredtem :)

Én baromira féltem a szüléstől, de izgatott is voltam. Valahogy a nagy adrenalin hatására nem is emlékszek a fájdalomra csak a kitolási szakasz utolsó részére emlékszem, hogy az nagyon fájt 1 percig. De végig összeszorított foggal figyeltem a fájásokat és mondogattam, hogy,,mindjárt elmúlik". Így mondhajuk úgy, hogy ,,rosszabbra számítottam" és emiatt volt ,,könnyű" a szülésem. Persze csak fejben, mert belül mindent szétszakított hiába volt gátmetszés és utána 1 óráig kínok között 3 érzéstelenítő inyekcióval 2x plusz cérnacserével sikerült összevarrni.

DE! Mikor a hasamhoz tették... Először elvitték, mert a ködökzsinór a feje körül volt és elvágás után gyorsan ellenőrizték az állapotát.

Én meg félig megkönnyebbültem, félig fel sem fogtam aztán csak kérdeztem, hogy ,,de a baba jól van?".

Pillanatok alatt (legalábbis így éreztem) már hozták is és pont az infúziós kezemhez tették. De segített a szülésznőm megtámasztani. Az orvosom mondta kedvesen, hogy ,,hideg lesz". Hideg is volt kicsit. Olyan kis darabosan mozgatta a fejét. Meglepődtem milyen kis nehéz is:D Furcsa volt! Mintha sok gyurmából lett volna valahogy így tudom leíni amit éreztem. De a szám a fülemig ért olyan boldog voltam, hogy láthatom. Aztán ahogyan szóltam neki rámnézett abba hagyta a sírást aztán folytatta:D Mélyebb rekettes hangja van. De az a szempár... GYÖNYÖRŰ! Annyira szép volt semmi nyomódás, vörösség vagy lilafolt... Olyan büszke voltam és alig vártam, hogy az apukájának megmutassam mit szültem neki:D Eszembe jutott, hogy sokan poénkodnak azzal, hogy elcserélik a gyerekeket meg hasonló... HÁT TUDTAM, HOGY AZT A SZEMPÁRT EZER KÖZÜL IS MEGISMERNÉM, és hogy lehetetlen elcserélni a babákat.

Mikor a családiszobába behozták szintén dicsekedve mutogattam a szüleimnek. Aztán örültem, hogy hang nélkül sikerült szülnöm és nem keltem ki magamból.

Párom dolgozott mert azt hittem reggel, hogy ,,biztos nem ma lesz" és elindult dolgozni másik városba. Kérdezte maradjon-e de gondoltam szokásos fura érzés az amnioszkópia után... Anyukám írt neki sms-t és ő meg mesélte, hogy elvonult sírni a munkahelyén annyira aggódott értem. Mikor látta a kicsit folyton csak mosolygott. Néztük... én nem is aludtam csak néztem 4 napig és nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról:D 1 éves múlt a lányom és fél év múlva szeretnék belekezdeni a tesóprojektbe. Szeretném újra átérezni azt a pillanatot amikor rámnéz először... Kislányomnak egyébként nagyon gyönyörű jellegzetes kék szemei vannak. Idegenek folyton megjegyzik az utcán, vagy a hátunk mögött összesúgnak, hogy ,,láttad milyen szép a szeme?"

Szia kedves kerdezo:)Eloszor is szerintem nekunk anyaknak is olyan jo erzes ujra es ujra elmeselni ezeket a csodas elmenyeket,en legalabbis ugy vagyok vele mai napig ( 4 es fel honapos a babam) hogy mindig eszembe jut egy egy mozzanat s muszaj elmeselnem:)

Nos,az en babam is csaszarral szuletett ,sajnos surgossegi csaszar lett belole,mert felgyorsult a szivhangja s nem illeszkedett be a kis buksija.Rogton mutet utan a korhaz egy regi epuleteb vittek,mert annyian szultek aznap hogy nem volt hely,a babam pedig a masik epuletben volt igy nagyon keson lathattam eloszor,szerdan 00:40kor szultem s csak aznap este lathattam eloszor(de errol mindjart)

Miutan felebredetm az alatatasbol nagyon kaba voltam,ferjem ult az agyam szelen fogta a kezem en pedig csak azt kerdeztem hogy mi van a babaval,hol van a baba,jol van,megvan mindene,szep?:)) A ferjem,anyum es anyosom bizonygattak nekem hogy minden rendben es gyonyoru de annyira meg voltam ijjedve hogy nem hittem el:) Aztan ferjem mutatta a telefonjan a kepet ahol a kislanyunk bebugyolalva elso perceiben,s megneztem nem is tudtam szolnii,annyira zavart voltam.Mondtam kuldje at nekem is a telefonomra.Aztan oket hazakuldtek s en ejszaka semmit nem aludtam egesz ejjel a telefonom szorongattam s nezegettem ot,annyira jo volt,foleg miutan kiment az altato hatasa s tudatosult bennem hogy o az en kislanyom.Igy visszanezve a fotot picit gyurott,de nem voros,hiszen igy csaszarral nem szenvednek annyit mig atjutnak.Szerda este mar felvittek az intenzivre,mert urultek helyek, s este jott a csecsemosnover hogy hozza a babakat.Eloszor a szobatarsnom babajat hozta odaadta neki,en kerdeztem hogy hozza az en kislanyomat is?Mondta hogy persze.Kiment s amig visszajott a picimmel,vegtelensegnek tunt,mind kerdezgettem a szobatarsnomet hogy hol van mar de hol van mar,dehat o is euforikus allapotban volt mar akkor:) Mig hozta probalgattam felulni felhuzni magam s igazgattam magam hogy minnel jobban tudjam megfogni,de nagyon feltem hogy nem fogom tudni,hisz nagyon gyenge voltam,s fajt ha megmoccantam is.Abba a pillanatba amikor behozta s a kezembe adta tenyleg minden fajdalom elmult es innentol tenyleg nincs szo.Csak neztem, o aludt es potyogtak ra a konnyeim.Habar csak egy nap utan lathattam eloszor ot(biztos meg ennel is szebb elmeny rogton szules utan latni) de azt a par percet soha nem felejtem el.Ezer bocs hogy hosszu volt remelem nem untattalak.