Mit csináljak már megőrülök?

Szerintem is rád vágyik.. Altasd el magadon, várj egy kis időt, míg mélyebben nem alszik már (ez az én kisfiamnál kb. 20 perc volt), és akkor próbáld betenni.

Nem fogod ezzel elrontani, az én babám 3 hónapos korától magát altatta, csak betettem a kiságyba, elindítottam neki a zenét és 2 perc alatt el is aludt. Előtte viszont engem igényelt, és most az utóbbi 1 hónapban is velem alszik el (1 éves), viszont ahogy elaludt 2 perc után gond nélkül be tudom tenni a kiságyba.

Kedves 4es. Gondolom a 3as választ törölték, mert a mostani 3as válaszhoz nem vág az írásod. Én meg csak most olvasom. Miből gondolod, hogy van jogod más gyerekét le kölközni? Attól mert te egy primitív emberinek legkevésbé sem nevezhető lény vagy, attól más nem feltétlenül. Ha te kutyának, vagy más állatfajnak érzed magad akkor kölközd a saját gyereked. Mi van akkor ha vele alszik? Az ő gyereke legalább tudja milyen az anyai szeretet!!! Neked meg szívesen a nyakadra küldeném a gyámügyet drága. Mert gondolom a sajátoddal se beszélsz különben. Gratulálok, egy érzelmi 0 vagy. Minek vagy te itt az oldalon? Inkább csak olvasgass, mert ha értelmeset nem tudsz, akkor hülyeséget ne írj! Okostojás. Aztán lehet magyarázni, meg hőbörögni, meg köpködni, meg fellengzősködni. Tojok rád.

Kedves kérdező, ezt az időszakot túl kell élni. Ha elalszik kézben, várj még 10-15 percet. Addigra elalszik mélyen. Vagy próbáld meg babakocsiban elringatni, az is szokott segíteni néha. De van amikor semmi nem jó. Akkor meg kell próbálni türelmesnek lenni. Tudom nagyon nehéz. De hidd el hamarosan sokkal könnyebb lesz!

5-ös vagyok. Bocsi már az eredeti 4est is törölték. Nem a mostaninak szól!!! :) :S

Kérdező. Nem kell neki több tápszer. Annyit adj ami elő van írva. Nem éhes szerintem. Nem a pocakja fáj? Bár akkor nem csak a kiságyban ordít! :) Talán megpróbálhatnál egy kis baba vizet vagy teát ha nem vagy ellene. Lehet szomjas. Mert a tápszer nem oltja a szomját. Az anyatej állítólag igen. Ezért én is itattam a fiamat! Nekem is ilyen volt, de már sokkal könnyebb. Hány éjszakát át bőgtem én is! :S

Az én kisfiam hasfájós, bukós. Rengeteget sírt. Mindent megtettünk érte, cipeltük, cseppeket kapott (amik használtak is!), de sokat sírt. 2 hónapos koráig nem maradt meg a kiságyban. Eleinte fel-fel keltünk hozzá, majd amikor a párom látta, hogy az összeesés határán vagyok, és ő is zombi volt már, gondolt egyet és közénk tette.

Ha éppen nem fájt a hasa, akkor úgy tudott elaludni, hogy én jobbról, apuci balról fogta a kezét. :) Amikor nagyon fájt a pocija, akkor meg csak úgy, hogy vagy én, vagy apa magához szorította, és addig puszilgattuk (nagyon pici, leheletnyi puszikkal, monoton módon, egyfolytában) a homlokát, vagy az arcát, amíg el nem aludt. Gondolhatjátok...:)

Napközben, ha már kidőltem, mert nem tudott elaludni az ágyában, vagy elaludt, de bukott és keservesen, vigasztalhatatlanul sírt, akkor ugyanígy, befeküdtem mellé az ágyunkba és puszilgattam...így mindig elaludt...:)

3 hónapos korától anyatej mellé kapta a bukós tápszert, majd 4 hónapos korától csak tápszeres...azóta hetente 1-szer bukik, a hasfájását pedig már el is felejtettük! ;)

És egy érdekesség: amikor mellettünk-közöttünk aludt, 8 hét alatt talán, ha 10-szer ébredtünk arra, hogy bukik és nyeldekel/félrenyel. Ha a kiságyába tettük le, akkor szinte minden nap volt legalább egy ilyen...nem tudom miért...