Kórházból való hazatérés után mi okozta a legnagyobb nehézséget? Hogy oldottátok meg? Esetleg csinálnál valamit másképp?

A legnagyobb nehézség az volt, hogy 2 napig megállás nélkül üvöltött, nekem meg fogalmam sem volt róla, hogy mi baja lehet. + Nem volt étvágyam, nem tudtam senni sem, mert semmit nem kívántam, így állandóan mardostam magam, hogy ha nem eszek, akkor nem lesz tejem. A gyerek a férjem kezében sírt, én meg az ágyon... :) (Ez most már vicces) aztán egymásra hangolódtunk az itthoni környezetben, és kezdtek gördülékenyen menni a dolgok. Semmit nem csinálnék másképp!

Nem erőlködnék, hogy rendszerességre szoktassam, nem ébresztgetném 3óránként (csak2napig csináltam, aztán rájöttem mekkora ökörség!), nem tenném tisztába éjjel is minden etetés előtt (mert ezzel nagyon felébresztettem), nem hallgatnék meg 5különböző véleményt egy adott problémáról, hanem "csak" az anyai ösztönömre hagyatkoznék. Nem problémáznék azon, hogy folyton cicin lóg, hanem beletörődnék és hagynám (egyszer úgyis elmúlik).

A segítség teljes hiánya. Majd meg szakadtam a kis testemmel kihordtam meg megszültem egy majd 4 kgos gyereket és utána minden rám szakadt. A nagyobbik gyerekem is mindig felkelt éjjel pedig azelőtt soha de őt is megviselte az új helyzet. Alig bírtam felállni volt hogy összeestem a fájdalomtól. Azóta 5 hónap telt el de a csontjaim még mindig fájnak nem volt idő regenerálódni.