Igaz az hogy minél nagyobb a baba annál könnyebb vele?

Szerintem igaz a dolog.

Nekem a legnagyobb választóvonal az volt, amikor elkezdtük a hozzátáplálást, és 1, aztán 2 étkezést már ki lehetett váltani főzelékkel. Nekem ez azért volt megváltás, mert onnantól sokkal jobban ki tudtunk mozdulni, pl. el tudtam menni anyukámmal és a kicsivel vásárolgatni, nézelődni, nem kellett az órát lesnem folyton. És addigra (5-6 hónapos korára) persze a baba is kevésbé volt "macerás", elmúlt a hasfájás, elmaradtak a délutáni sírásos órák, egyre érdeklődőbb lett.

És onnantól kezdve tényleg hónapról hónapra könnyebb.

Nem könnyebb. Csak más, újabb nehézségek jönnek.

Az első félévben egyfolytában ordított. Nem volt egy nyugodt pillanatom, egy percre sem lehetett magára hagyni, egy falat ételt sem tudtam megenni, mert már majd megsüketültem, olyan hangon parancsolgatott.

A második félévben mászott, kapaszkodva járt és járni kezdett. Most sem volt egy nyugodt pillanatom, mert egy percre sem lehetett magára hagyni, mindig érte valami baleset, ami sokkal rosszabbul sülhetett volna el.

A harmadik félévben sem könnyebb... Amióta már nagy önbizalommal rohangászik mindenfelé, és a plafonra is felmászna, semmi félelemérzete nincs. Egyetlen percre sem lehet magára hagyni...

De lehet, hogy nekem van túl eleven gyerekem.