Mennyi idő után született 2. gyereketek? Hogy fogadta a hírt, és milyen a tesvér viszony köztük?
Köztem és húgom között 2év+3hó a különbség, és igaz, 35 éve anyu nemhogy nem törődött a nagyobb felkészítésével (most sem érti, mi az, miért fontos), de nálunk soha sem volt jó a viszony, és most sem az. Én így éltem meg! Hogy elviselhetőbb legyen, sokszor engedtem, így ő úgy tudom, elfogadhatónak tartotta, most meg csodálkozik, hogy miért nem keresem vele a kapcsolatot. (Ezt hallom másoktól, tőle is.)
Amit ismerősöktől hallok: ha a nagy oviba/isibe megy, érthetően nem a legjobbkor jön neki a kistesó, de amúgy minél nagyobb, annál jobban megérti, ha felkészítik, és jobban tud segíteni a kicsi ellátásánál...stb. A túl nagy (7-8év) különbséget viszont már nem annyira testvéri viszonyként élik meg (pl. nem tudnak "igazi gyerekként" együtt játszani, inkább mint ahogy a felnőtt játszik vele).
Szia!
A 2 kisfiam között 4 év 3 hónap van.
A terhesség előtt megkérdeztük a bátyust,hogy szeretne-e kistestvért, ő szeretett volna,mert minden ovis barátjának van és nagyon szereti a babákat.
Ahogy nőtt a pocakom egyre kíváncsibb lett,nézegette az ultrahangos képeket,mindenkinek dicsekedett,hogy neki is lesz tesója.
Amikor hazahoztuk a babát,állandóan az ölébe akarta tartani.
5 hónapos volt az öcsi,amikor előbújt a "féltékeny énje",de olyan szinten,hogy elvittem nevelési tanácsadóhoz is,mert nagyon nehéz lett vele.Akkor kezdett helyet változtatni a pici,megfogdosta,megrágta a játékait stb.
De csak én kerítettem nagy feneket neki:),
a pici most 8 hónapos,a féltékenységnek nyoma sincs.
Gondolom jót tett a mamánál töltött 3 hét is neki,ahol csak vele foglalkoztak.
Amióta hazajött,mintha kicserélték volna,a pici is nagyon örült neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!