Hogy viseltétek/viselitek lelkileg amikor babátok először lázas, beteg?

huh én nagyon rosszul viseltem...voltak enyhébb megfázások,de amiről írsz az elsőnek b 18-19 hónaposan volt, 3napos láz, ráadásul kint dög meleg,szenvedett,kínlódott, 3 napig alig tudtam levinni a lázát...ja és pluszban kb 10 hetes terhes voltam akkor, épp felszívódott a hematóma a méhemből, nem is lett volna szabad emelgetnem, de meg sem fordult a fejemben,hogy nem veszem föl!Mikor jobban lett a pici miatt kezdtem aggódni a pocakomban, hogy minden rendben van-e vele, de hála Istennek minden oké:)

Én nem tudom, hogy jobban fogom-e viselni mikor meglesz a 2.,szerintem nem, mert kikészít,mikor kínlódik!!!

Talán annyi, hogy lesz egy kis rutinunk, és ilyen kis komolytalanabb betegségeket,mégha lázzal is jár, próbálunk majd lazábban kezelni, az ő figyelmüket is elterelni a betegségről.

Mert nyilván őket is pluszban megviseli, ha nem azt látja, hogy nyugodtak vagyunk, hanem azt, hogy görcsölünk, izgulunk.

Ha a gyerek beteg, az mindig nehéz, és mindig aggódással jár. Megszokni sem lehet szerintem.

De azért idővel jobb lesz, főleg azért, mert a gyereked megtanít arra a kitartásával, a gyors felépülésével, hogy nincs miért aggódnod, erős fából faragták őket. :)

Szia!

Nagyobbik gyerek első betegségét sosem felejtem el. Ugyan 2 éves múlt akkor, de egyből 39,6-tal jött a láza, forró volt, és estefelé.... Férjem dolgozott, annyit tettem, h remegő kézzel benyomtam neki egykúpot és amíg aludt végig mellette üldögéltem. Apa hazajött, mértük a lázát,39, 6 szóval semmi változás. Akkor a férjem fogta magát és nekiindult vizet engedni a kádba...Életemben nem fogom elfelejteni, azt a 20 percet amíg betettük, ordítás, kivettük... Hőmérés...vissza....Ezt játszottuk, míg legalább 37,5 nem lett. Akkor kúp megint...Utána 3 óránkénti ébresztőre be a telefonom, és keltem fel hozzá, ha forró volt, kúp megint..(azt hiszem csak a 2, ébredésnél kellett)Másnap azonnal doki kihívása, aki mondta jól tettük, akkor már "csak" 38 körül mozgott a láza, át is ment rajta pár nap alatt...A 2., 3. láznál már nem voltam ennyire "para" úgymond, gyógyszer és doki felhívása. Akkor is nagyon aggódtam, persze...de az első az "borzasztó" volt nekem....:(

Nem is tudom, hogy lehet elviselni azt, ha valakinek tartósan beteg a gyermeke. A szülők ilyenkor nem tudom min mehetnek keresztül, de nagyon becsülöm őket, akik ezt képesek ép ésszel és nyugalommal átvészelni.

Szerintem megszokni lehetetlen, ha beteg a gyereked, viszont tényleg nagyon ügyesek a gyerekek, és sokszor százszor jobban viselik a betegségeket, mint egy felnőtt.

Én is szanaszét aggódom magam, ha beteg a lányom, rossz nézni ha szenved, és zavar, ha nem tudok neki igazán segíteni. De ő sok mindenre nem fog emlékezni szerencsére, csak nekünk szülőknek marad meg a sok aggódás. De hát ha gyereked van, akkor innentől ez van. Végülis egész életünkben aggódhatunk most már értük, és valahol ez így van rendjén. Csak hát megszokni ezt elég nehéz, ha egyáltalán lehet.

Ezért szoktam is mondani a férjemnek, hogy képtelen lennék ezért is arra, hogy sok gyerekem legyen, mert nem bírnám ki ezt az aggódást olyan sokszor. :)

Ne is mondd...

Még csak egyszer volt lázas a fiam (lekopogom gyorsan), 10 hósan, de én olyan ideges lettem, mint még életemben soha. Totál gyomorgörcs, és szoktam tudni, úgy általában, mit kell csinálni, mármint elég határozott szoktam lenni, de akkor teljes pánikban voltam.