Anyóskérdés! Tele lett a hócipőm anyósomékkal, okok lent, de nem akarom megbántani a férjemet, mit tegyek, hogy simán rendeződjenek a dolgok?

Hónapok óta a szokásos feszkó húzódik anyósom és köztem: szerintük nem látják elég gyakran az unokájukat (vidéken élnek, 2 hetente családi ebédelünk náluk, én mondtam, h jöhetnek gyakrabban, h egyeztetünk időpontot, nekik ez így nem jó, nekünk kellene még gyakrabban menni), aztán nem értünk egyet a gyereknevelésben sem, ugyan nem szól bele erőszakosan, de a véleménye megvan mindenről, stb. stb. Mostanában kezdett feltűnni, h a férjemnek több munkája lett, és betegeskedett is sokat, fáradt, kimerült, szabadidejében alszik, sokszor el kellene mennie nagybevásárolni v beszerezni vmit, és képtelen rá, minek következtében egy rakás mindent a kisboltból kell megvennem dupla annyiért... Felmerült, h anyósomék, akik amúgy is hetente járnak Auchan-ba, Cora-ba kocsival, miért nem segítenek annyiban, h néha egy-két-tíz dolgot megvegyenek nekünk (természetesen mi kifizetjük), vagy elmenjenek mondjuk megvenni a gyereknek egy pár csomag pelenkát, ha éppen akciós? Férjem mismásol össze-vissza, aztán nagy nehezen kiböki, h meg se meri őket kérni, és főleg azért nem, mert tudja, h az anyja pikkel rám, és 99%-ban visszautasítaná a kérést, vagy csak nagy lelkifröccsök kíséretében tenné meg. (Mindezt úgy, h közben mindenki (anyósom is) tudja, h az anyám szinte naponta, de 2 naponta biztos segít valamit, beszerez, ételt hoz, ha kell, néha el is mosogat, ha nagyon fáradt vagyok v nyűgös a gyerek. Csak épp nincs kocsija, h Auchanba menjen.) Na ekkor gondoltam, h ennek itt és most van vége, ha ő így, hát én is így, és vége a 2 hetente való családi ebédnek náluk, többet nem megyek, sem én, sem a gyerek, aki még baba, úgyhogy nélkülem nem lehet el órákig. Ha ezt nem teszem meg, sosem veszem rá sem a férjemet, sem anyósomékat arra, h átgondolják, valami probléma van itt. Nem azok a típusok amúgy, akikkel csak úgy mély témákról el lehet beszélgetni. Nem tudnék odaállni, h nekem ez és ez a bajom anélkül, h én legyek a nevetség tárgya. Konok, makacs, önfejű emberek, akiknél robbantani kell ahhoz, h valami megváltozzon. Csak attól félek, nehogy még jobban eldurvuljon a helyzet, és a férjem legyen a célpont. Mit tanácsoltok, hogyan vessek véget ennek a hidegháborúnak?