Hogy teltek az ünnepek? Az anyosomékkal nem tul jo a viszonyom és hát amikor náluk voltunk a babánkal és nem tetszett a viselkedés kicsit kijött belölem (tudom nem most kellet volna), ti hogy jártatok?

Nálunk is hasonló a helyzet, bár vita még nem volt belőle, vagy én vagyok nagyon erős akaratú, vagy a család adja be könnyen a derekát, nem tudom... A kislányom 16 hós és most nem a 'kinél van' dolog van terítéken, hanem a 'mit szabad és mit nem'. Mert ha egyszer megengedsz valamit neki, utána joggal várja, hogy mindig igaza legyen, pl. Nagynéném odaadja neki a szemüvegét csak hogy csendben legyen, én meg nem, mert alig látok nélküle.

Kérdésedre válaszolva minden korban lesz valami indok az elégedetlenkedésre, úgyhogy szerintem törődj bele, legfeljebb kevesebbet találkoztok. Amúgy igaza van az előttem válaszolónak, akkor már jobb a helyzet, ha a gyerek is ki tudja nyilvánítani a saját akaratát.

Szia!

Ettől a viselkedéstől én is meg tudnék őrülni,pedig mi már a 3-ik babával tartunk itt.Szerintem normális ember nem viselkedik így ahogy anyósodék.Az enyémek is ilyenek.Egyszerűen nem bírják felfogni,ha ilyen erőszakos módon letámadják a gyereket,gügyögnek neki ahányan vannak kórusba mint ha nem lennének 100-asak,csak megijed tőlük.

Szerencsére mi a férjemmel tudunk ilyenkor levegőt biztosítani a babánknak,bár nehezen és sértődés is van belőle,de nem érdekel.De mondjuk,ha a férjem csak 1x is nem mellettem állna,én többet tuti nem mennék vele az anyáékhoz,mehetne egyedül.És ez nem anyai féltékenység ha nem hagyják levegőhöz jutni a gyerekemet,és agyon ijesztegetik és megvédem,ez a dolgom.

Lehet végre megértik és könnyebb lesz majd legközelebb, vagy kevesebbet találkoztok még ennél is.

Ne aggódj, szerintem is átesik ezen mindenki. Pláne míg kicsi a gyerek, meg első, sokkal jobban. Bár biztos van aki hamarabb túl van rajta, van akinek tovább tart.

Én azt utálom az anyósomban hogy ha nagy ritkán megyünk, mert ő nem jön, akkor öleli, puszilja, de úgy, olyan erősen, hogy a gyerek csak kalimpál, meg van hogy verekedne, hogy szabaduljon. Ő meg élvezi. Persze szereti, meg rég látta, lehet itt sokmindent felhozni, de gyengédséggel többre menne. Mondjuk az enyém jóval nagyobb mint a tiéd. De akkor se ez a megfelelő viselkedés. Bár kiskorában azért gyengéd volt, mondjuk most se csinálja mindig, mert látja hogy nem tetszik nekem. Persze nem azt mondom hogy durva, mert az nem lenne igaz, de ez olyan felnőtt butaság, hogy összenyomorgatom azt a szerencsétlen tehetetlen, nálam jóval gyengébb gyereket.

Mindegy ha nagyobb lesz majd jól megmondja neki hogy ne csinálja. Remélem!

De ne vedd a szívedre tehát. Ilyen az anyai szív. Talán kicsit önző, de ha nem így lenne az nagyobb baj lenne. Aztán majd úgy is lazulnak a kötelékek ilyen téren, mert ahogy nől, úgy fogja elvárni, meg ott lesz a bölcsi, ovi, rá van kényszerülve a szülő is a gyerek is a lazulásra vmilyen téren. Persze ez nem elválást jelent, csak függetelenedést. De ezt meg kell tanulnia mind az anyukának, mind a gyereknek. Sokszor az anyuka még nehezebben tanulja meg mint a gyerek. De mindenki megtanulja. Aztán elszalad az idő és hipp hopp felnőnek! :)

Nálunk is ez a helyzet.De nem csak anyósék,hanem az én rokonaim is.Ahogy meglátják a gyereket,egyből ölbe veszik.Nem számít,ha éppen tök jól eljátszik.Az se számít,ha nem akar ölben lenni.Olyan is volt,hogy a gyerek elsírta magát.A párom egyébként ebben az esetben sosem áll mellettem.Mindig azt mondja,hogy ne legyek ellenséges.Sajnos nem a gyerek szempontját nézi.:(

Az ünnepek nálunk úgy teltek,hogy a gyerek kézről kézre járt.27én meg nem bírtam vele.

Szia,

Nálunk ugyanez volt. 25-én itt volt a rokonok egy része. persze mindenki belemászott a gyerek arcába - legalábbis az elején. Még szép, hogy megijedt szegénykém. Az anyám kezdte, baba egyből elkezdett sírni, mire megkaptam, hogy nem viszem elégszer társaságba és így félni fog mindentől. Aztán jött apósom, ő is az arcát kezdte puszilgatni, persze baba megint sírt. Hiába mondtuk, hogy ne bújjon hozzá, mert azt nem szereti. Itt telt be a pohár, gyermekemet magamhoz vettem és azt mondtam, hogy itt marad. Nekem sincs kedvem más hülyesége miatt otthon szenvedni vele, mert megviseli, hogy úgy gyömöszölik, mint egy rongybabát.

26-án ue. lejátszódott a nagynéninél, ott ráadásul "elfelejtett" szólni a drága, hogy tiszta takony, nem is adtam oda neki, sértődés ide vagy oda. Viszonylag közel lakunk egymáshoz, így megbeszéltem a férjemmel, hogy vigyen haza. Ott voltunk kb. 30 percet a babával. A férjem meg visszament. Így volt a tuti. Szerencsére a férjem végig a baba érdekeit vette figyelembe és ha kellett kieresztette a hangját is. Én is elég határozott vagyok a babát illetően és remélem a rokonok ezt észben fogják tartani.

Nem értem, mi a fenéért kell szegény babát össze-vissza nyomorgatni? Miért nem lehet kicsit messzebbről gyönyörködni benne?

A viszonnyal ne foglalkozz, hisz elég ritkán találkoztok, ez épp elég, ha ilyen érthetetlenek. Azt a pár alkalmat meg fogcsikorgatva bírd ki.