Hogy teltek az ünnepek? Az anyosomékkal nem tul jo a viszonyom és hát amikor náluk voltunk a babánkal és nem tetszett a viselkedés kicsit kijött belölem (tudom nem most kellet volna), ti hogy jártatok?

Sziasztok!

18 hetes kismama vagyok és sajnos anyóssal nálunk se felhőtlen a viszony,pedig nagyon türelmes,és alkalmazkodó vagyok.Előre tartok attól,hogy mi lesz ha megszületik a kicsi.Nem értem az olyan embereket,akik azt hiszik,hogy nyomorgatni,csókolgatni kell a kisgyereket.Aztán csodálkoznak,hogy amikor már nagyobb,ellöki őket.Akkor jön a "biztos az anyja neveli így"!

Én amikor a nővéremnél vagyok,és a 2 éves kislányával foglalkozok,a mai napig megkérdezek mindent a nővéremtől.Amíg kicsi volt azt is megkérdeztem,hogy felvehetem-e.Most már azt,kérdezem,hogy mit adhatok oda neki és mit nem.Mert lehet,hogy az anyuka arra szoktatta rá a gyerekét,hogy a telefont nem kapja meg,én meg ha egyszer is odaadnám neki,annyi lenne a nevelésnek.Pedig a nővéremről van szó.

Egyébként meg az ünnepekkel kapcsolatban akartam írni:anyósomék fölött lakunk,családi házban.Úgy döntöttünk párommal,hogy a 25-ét és 26-át anyukáméknál töltjük.Nagyon jó volt,de eléggé elfáradtunk.

Este mikor hazaértünk,anyósom azzal fogadott,hogy ha nem tetszik a függöny szedjem le.Néztem nagyokat,milyen függöny?Mivel még félig van kész a nappalink,és a függönyön még nem is gondolkoztam.Felballagtam a lakásunkba,és a nappali ablakaira függönyt eszkábált,virágot hozott fel,mikor milliószor mondtam neki,hogy nem szeretem a virágokat.Akkor este nem szóltam,

túl fáradt voltam.Másnap,fogtam a függönyt és a virágot és szépen levittem neki.Megmondtam,hogy nem szeretem a virágot.Jól megsértődött,de nehogy már én érezzem magam szarul amiatt,mert saját életet szeretnék?Párom is beszélt vele,hogy hagyjon már békén,ne avatkozzon ilyen erőszakosan az életünkbe.Kizavarta a lakásukból.

De egy időre megértette.És én is megértettem,hogy anyóssal finoman nem megy.Csak abból ért,ha durva vagyok.

De ha neki ez jó????

Ugyanez van nálunk is, de nem csak karácsonykor, minden héten legalább egyszer taláxunk. Erdekes, az én szuleim - igaz, náluk tobbszor vagyok de rovidebb idore, nem ilyenek és bár anyum párszor mondta, hogy annak idején ez nem így volt, nem idegesít, elfogadta hogy nem tomom a gyereket mindenfélével. Ha valamit megbeszélunk, az ugy van, emiatt rá merem bízni a kicsit, ha valami dolgom van, és kérek is tole tanácsot. Ezzel szemben viszont a párom szulei...Rendesen elszurtuk a karácsonyt. Kapkodták polyás korában is, semmi sem volt jo amit csináltam. Kevés volt a tejem, 4 hos korátol tápszeres a kicsi, hát ezt sem tudták elképzelni, viszont nyugodtan tomhettem volna 2 hos kora ota bármivel. Nem értettek meg, 5 hos volt a kicsi, akkor osszekaptunk. Valamelyest enyhult a helyzet, most megint...9 honapos a kisfiam, még mindig nem csinálok jol semmit sem, kapkodják, tartogatják, még ha szépen játszik is. Es mindenáron kikapják a kezembol, ha bujik hozzám, mondván: ezt lehet máskor is. Majd a szivem szakadt meg és robbantam fel egyszerre...Meg konyvbol nevelem a kicsit! Meg majd elkényeztetik ot...Es csak egyre rosszabb: már ott tartok,hogy vigye át a kicsit a férjem de nekem ne kelljen...

Lehet, hogy csak az anyai osztonok, és nem is akarom tulzásba vinni, de nagyon rossz és amennyire vártuk az elso babás karácsonyt, annyira rosszul sult el. Miért csak nekunk kell engednunk? Es miért mindent?

bocs, hogy ilyen hosszu voltam, jo, hogy leírhattam...

Kedves kérdező, azt hiszem úgyszólván belenyúltál a darázsfészekbe a kérdéseddel, de legalább jól kipanaszkodjuk magunkat! :-)

Akkor dobok még egy témát: Tudjátok, mit utálok még? Ha a kislányom kezét puszilgatják, legyen az akár a Nagypapi vagy a Dédi is. Lehet, szőrszálhasogató vagyok, de én még azért is képes vagyok szólni, hogy mostak-e kezet, mielőtt játszanak vele. Okom van rá, 16 hósan folyamatos fogzásban-nyálzásban-rágcsálásban vagyunk, csak azt nem veszi a szájába, ami nem fér bele... :-(

18 hetes kismamának!

Mit keres anyósod a lakásotokba,ha nem vagytok otthon????

Ez rémálom!!Mi amikor külön lakásba költöztünk,megbeszéltem a férjemmel,hogy anyóséknak nem lesz kulcsa hozzánk.Tetszik vagy nem,így lesz,és így is lett.Az esküvőnk után pár nappal újságolták a sógornőmmel,hogy megnézegették a nászajándékainkat,kibontogattak mindent szóval teljesen felkutatták a férjem szobáját.Na én ezt akkor megfogadtam,ha abba a szerencsés helyzetbe leszünk,hogy valaha saját lakásunk lesz,akkor ott nem jönnek-mennek kedvükre.A férjemmel még az ő lakáskulcsukat is visszaadattam,hisz nem akarunk ott semmit ha nincsenek otthon.Meg ők se akarjanak nálunk kutakodni.Ez biztos nem tetszett,de kit érdekel.Végülis nálunk már azóta volt 2 éves mosolyszünet is,amikor még az unokáikat sem látogatták,de nekem nem is hiányoztak.Most,hogy megszületett a harmadik gyerekünk is,megint van kapcsolat köztünk,de én nem győzök folyton hárítani,mert olyan erőszakosak rámenősek,hogy az valami undorító.Én meg utálom,ha mindenáron bele akarnak mászni az életünkbe akkor is,ha nem akarjuk.Egyszerűen képtelenek felfogni,hogy nem kell mindenről tudniuk mindenbe beleavatkozniuk.Érdekes az én szüleim nem ilyenek,de mégis mindig számíthatunk rájuk ha arra van szükségünk.És cserébe nem érzik felhatalmazva magukat arra,hogy kedvükre intézkedhessenek az életünkbe,vagy a gyerekeink körül.