Apuka vagyok, szeretném kivenni a részem a gyereknevelésből, de a páromnak soha semmi nem jó, ahogy én csinálom! Mit tegyek?

Ez tényleg gáz!

Én speciel minden segítségért hálás vagyok a férjemnek, amit csak nyújt. És tény, hogy nincs mindenben akkora rutinja, hiszen napközben dolgozik, de abba még egy gyerek sem halt bele, hogy leetetted, vagy ferdén raktad rá a pelust.

Nálatok nincs más út, mint az egyenes beszéd, hoszen elvileg egyenlő partnerek vagytok. Mondd el neki, mi bánt, mit szeretnél. Azt is elmondhatod, hogy a gyereknek sem jó, ha ennyire ki van sajátítva, sokkal nehezebben fogja majd kezelni a társas kapcsolatait, akár a játszón, akár az oviba. Meg az is megeshet, hogy lesz még baba, és akkor bizony kell majd a segítséged, de akkor a 0-ról nehezebb lesz kiépíteni a kapcsolatot, napi rutint. Ugyanez, ha anának betegség miatt kórházba kell mennie.

Szóval beszélgessetek.

De még azt is megteheted, hogy megmutatod neki a kérdésedet: nincs benne szégyellnivalód. Gondolom sok anyuka le fogja írni, hogy örülne ilyen férjnek. Hátha Ő is megérti, hogy a gyereknek két szülője van, egyforma jogokkal.

Szia!

Hát... nehéz! Először is el kéne magyarázd a párodnak, h te vagy az apukája és neki is kijár a pihi, te pedig szeretnél segíteni, ő meg addig menjen el kicsit kikapcsolódni! Egyértelmű, h nekem sem lesz olyan aki úgy, vagy jobban fogja csinálni a dolgokat, mint én a lányom anyja! DE! A párom nem tökéletesen pelenkáz, sőt! Van, h kikakil, kipisil szegény lányom, úgy pelenkázza, öltöztetni se tudja úgy, na és az etetés is vicces, de túléli a lányom! :) Ő az apukája, és bizony nekem is jól esik, ha csak 1 órára is, de el tudok menni valahova! Kérd meg, h mutasson meg mindent neked, állj ott nézd, aztán csináld meg te is, ő meg nézze és javítson ki! Mond meg neki, h adjon neked esélyt, hisz szeretnéd csinálni! A nagyszülőkre ráadásul kevésbé merem bízni, mint a páromra, szóval... Ráadásul jó az, ha a baba is látja, h te is közreműködsz, 1 kapcsolat alakul ki köztetek is! Ezt mond el a párodnak, h szeretnéd ezt a kapcsolatot erősíteni a fiaddal/lányoddal! Hiszen 1 etetés, tisztába tétel, fürdetés, altatás, felkeltésnél nagyobb élmény nincs neki se, neked se! Valahogy győzd meg! Legyél kicsit karakánabb ebben a dologban!

ülj le vele és mondd el, milyen családot képzelsz el, és milyen apuka akarsz lenni.

szerintem minden anyuka boldog lenne, ha a férje akarna segíteni és nem úgy kéne noszogatni, hogy foglalkozzon a gyerekével. (nekem tüneményes, segítőkész a férjem, de sokan ámuldoznak ezen.)

jelöljetek ki 1-1 feladatot, ami a Te dolgod lesz pl. az esti fürdetés, vagy ha már eszik is, akkor az etetés, avgy alatatás... bármi, csak legyen benne rendszer,a baba tudja, hogy most jön Apa.

Ha jól sejtem, még elég kicsike a babátok, nem?

Az icipici babák anyukáinál szokott ez a "kisajátítós" dolog előjönni. Talán meg akarja mutatni, hogy ő "mintaanya", mindent remekül csinál, a baba csak őt akarja, ő tudja etetni, itatni, pelenkázni stb., de valójában lehet, hogy a háttérben egy jó adag önbizalomhiány rejtőzik.

Esetleg nem osztotta valamelyik nagymama az anyukaságról? Anyósomtól én is mindig csak azt hallom, hogy milyen hiper-szuper volt a két gyerekkel otthon 5 évig, akik persze soha nem sírtak, mindig mindent megettek, nem hisztiztek... Az ilyen sztorik rettenetesen frusztrálttá tudja tenni a kismamát.

Üljetek le, beszélgessetek.

Akár ezt a kérdést is megmutathatod neki. Pár hónap és ő fog örülni, hogy rutinos a papa is, nyugodt szívvel fogja veled hagyni, hogy eljusson fodrászhoz vagy csak egyedül vásárolni. Elhisszük, hogy gondoskodó anyuka akar lenni, de a ló túloldalára sem szabad átesni.

Most láttam a kommented...

Nálam is volt ilyen "dühös" időszak, a depresszió kezdete, amikor úgy viselkedtem, hogy "majd én megmutatom, hogy meg tudom csinálni", miközben egyre fáradtabb és idegesebb lettem.

Ültesd asszonykát egy kád meleg vízbe, küldd el aludni, olvasni, te pedig vidd el a babát sétálni. :)

Nem akarlak megbántani, és nem is látok bele a helyzetetekbe, de szerintem a párodnak önértékelési zavara van, plusz nagyon fáradt lehet. Talán az élet más területén nem ért el sikereket úgy, ahogy szeretett volna, és most erőt és örömet ad neki, hogy mint édesanya, sikeres. Viszont közben 1 év után már el is fáradt, ezért ingerült a kicsivel. Talán úgy érzi, ha engedi, hogy átvegyél a terheiből, akkor ezzel bebizonyosodik, főleg önmaga előtt, hogy ebben a szerepben sem tökéletes (hiszen egyikünk sem az!), és az frusztrálttá tenni. Viszont ha nem engedi, hogy segíts, akkor egyre stresszesebb és ingerültebb lesz. Csak az segít, ha beszélgetsz vele arról, amit leírtál, dicséred, hogy milyen szuper anyuka, hogy a gyereketek azért ilyen mosolygós, kiegyensúlyozott, és egészséges, mert ez főleg az ő érdeme... Persze a tiéd is, de most az ő lelkének van szüksége arra, hogy ezt megértse... Sajnos saját tapasztalatból beszélek, nekem is volt ilyen időszakom az első gyerekünknél. Azt értem el vele, hogy a másodiknál már minden rám maradt, és a párom semmiben sem segített többé.:(

Drukkolok nektek!

Istenem,pedig hány,de hány nő össze tenné a kezét,ha a párja/férje magától akarna segíteni...

Fel sem fogja a párod mekkora szerencséje van veled!!!

A barátnőm férje nem így áll a dolgokhoz és ez a barátnőmet rettentően megviseli.

Nekem nagy szerencsém van mert a párom imád a fiával foglalkozni,mindent megtanítottam neki és akarja,imádja csinálni:-)

A fürdést például csak az apjával élvezi,ezért én "kiszálltam" a képből.

Ilyenkor hagyom őket egyedül.Egész héten dolgozik,de mindig meghagyom neki,hogy az uzsi tejpépet együtt egyék meg és minden nap megyünk elé babakocsival és hazafelé ő tolja.Játszik vele rengeteget és én imádom nézni őket.

Mindennél szebbek nekem együtt...:-)

Tudod,ez hosszú távon nem lesz jó,ha a párod nem hagyja,hogy te is kivedd a részed a dogokból,hogy szorosabbra fűzd a kapcsolatod a gyermekeddel...

Hiszem azt,ha leültök és ezeket elmondod neki,amiket válaszként kaptál,vagy esetleg megmutatod neki a kommenteket akkor meg fog változni a hozzáállása ezzel kapcsolatban.

Én bízom benne!Sok sikert!