Mit csináljak, hogy a 3 hónapos kislányom mással is el legyen?

Szia! Én azt javaslom, hogy akármennyire sír, nyöszörög a baba, akkor se vedd vissza anyukádtól, sőt kerülj is kis a gyerek látóteréből. Legjobb ha ott se vagy, mert úgysem bírnád megállni, hogy fel ne vedd. Hidd el csak az első ilyen alkalmat fogja átsírni. Utána megoldódik ez a probléma. Remélem sikerülni fog:) szia

Szerintem is nyugodtan elmehetsz, ha nem éhes, meglesz a mamával is, annyi neked is jár, hogy néha kimozdulj egyedül :) Legyél határozott, ha még nem is érti, mondd el neki, hová mész, nemsokára visszajössz, előbb-utóbb megtanulja majd, hogy anya eltűnik majd ismét előkerül, nincs semmi baj. Azt kerüld el, hogy elsunnyogsz, mert akkor nem fog megbízni benned, és a búcsúzkodást se húzd el, puszi, pá, aztán hajrá!

Szerintem légy türelmes, idővel ez is megoldódik. Az én babám 4 hónapos, az apukája sokat foglalkozik vele, de max. fél órát van el vele a lányom, ha nem lát. Ez arra elég, hogy elszaladjak a boltba hetente egyszer, nem is a bevásárlás, hanem a kikapcsolódás miatt. Többet nem is igényelek, mert szeretek vele lenni. A múlt héten kb. 45 percig voltam távol, mert összefutottam egy ismerőssel. A férjem mesélte, hogy a kislányom 10 perc után megunta a játékot és amíg haza nem értem pityergett és az ajtót nézte, amin anya kiment. Hát majd megszakadt a szívem. Azóta nem mentem boltba, nem ér annyit...

Na nehogy már az bűn legyen, ha egy anyuka rá akarja bízni a babáját a nagyira, vagy főleg az apukára! Teljesen egészségtelen dolog, hogy egy gyerek még másfél éves koráig sem képes meglenni más felnőttel. Én a fiam 2 hónapos kora óta járok levelezős suliba kéthetente, és addig mindig a mama vigyáz rá. Szerintem ez teljesen normális. Hagyd nyugodtan őket kettesben, meg fogja szokni egy fél óra alatt!

Arany bogaram, te tiszta idióta vagy!!! Na majd pont attól lesz baja annak a gyereknek, hogy más személyekhez is képes kötődni, nem csak az anyjához! Miért olyan illetlen, borzasztó, ha néha az anyák is szeretnének kikapcsolódni? És miért borzalmas dolog, ha egy anya azt akarja, hogy a gyereke másban is bízzon, mondjuk a nagymamában, vagy pláne az apukájában? Te a gyerekedet magadhoz bilincselve akarod tartani 18 éves koráig? Mert ez a nem normális, nem az, hogy néha egy egy órát eltölt mással is az a baba.

Amúgy nem is értem, hogy a "kedves hölgy" miért az előző válaszololónak címezte ezt a "választ". Hiszen ő nem írt olyat, hogy pihenni megy, azért van a nagymamával a gyereke, hanem iskolába megy, nyilván azért, hogy majd jobb körülményeket tudjon teremteni a gyerekének. Ez nem tudom, miért olyan elítélendő, miért lenne ő rossz anya ezért. Amúgy én is el szoktam menni néha esténként, na nem állandóan, de havonta, kéthavonta igen, mert jó dolog néha kizökkenni a megszokott kerékvágásból, azért mert valaki anya, nem kell lemondania mindenről, ami szórakozás, csak persze ezek az alkalmak drasztikusan lecsökkennek. De én pl. tök unom azoknak az anyáknak a társaságát, akiknek nincs is más témájuk, mint a gyerekük, sose csinálnak mást, csak ülnek otthon. Persze első a gyerek, de azért néha igen is szükség van a kikapcsolódásra, amikor más vigyáz a gyerekre.

Az én lányom 3 hónapos, és igenis igényelem, hogy néha kikapcsolódjak. Most jön ki a foga és egész nap sír. Úgy tudok csak pihenni, mikor az apja elviszi sétálni (mert akkor alszik). Egy nőnek attól, hogy gyermeket szült, nem kell elhagynia magát, a fodrász és a kozmetikus sem öt percig tart. Ez nem jelenti azt, hogy nem szereti a gyerekét, csak nem akar anyagép lenni.

Azoktól az anyukáktól akik azért tartják magukat jobb anyának mert nem hagyják másra a babát, még az apukára sem,kérdezném, hogy arra nem gondoltak mit érez egy apa aki ugyancsak szülő, de a gyerek mégsem marad el vele pár percnél tovább mert anya kell? Egy házasságban, egy családban szerintem ez nem vezet semmi jóra, nyilván egy adott percen apukát kezdi nem érdekelni a dolog, mert ő úgysem fontos a gyerek számára, mivel nem is "hagyja anyuka", hogy azzá válljon, aztán pár év múlva anyuka az aki panaszkodik fűnek-fának, hogy apuka nem foglalkozik a gyerekkel. szerintem igenis rá kell hagyni a gyereket és hagyni, hogy foglalkozzon vele és megszeresse. Ettől ő is jobban érzi magát és a szülők kapcsolata is bensőségesebbé vállik, nem beszélve arról, hogy ha közbe anyuka elléphet kicsit bárhová kikapcsolódni, vagy fodrászhoz, kozmetikushoz attól nem rossz anyuka lesz belőle, hanem egy normális, mosolygós, szép nő, mert ugye ne felejtsük el, attól amiért gyerekünk született még nők is vagyunk. A másik dolog amit nem értek, hogy miért fél valaki a gyerekét a mamára bízni. Elfelejtettétek, hogy ők már fölneveltek minket? Én bármikor szívesen bízom rá anyukámra vagy anyósomra a babámat, nem beszélve a férjemről. Nekem csak 3 hetes a babám, de már vigyázott rá pár órát mama is, nagynéni is és nem is bánom, én inkább attól félek, hogy ez alakul ki, hogy nem marad el nélkülem, mert biza szeretném, hogy a férjemmel akár két órát is elmaradjon itthon, mert ő is pont olyan fontos szülő mint én, annak elleneére, hogy én hordtam ki és én szültem, de ő is az apukája aki gondoskodik róla és rólunk és pont olyan fontos szerep evan mint egy anyának. Szerintem nyugodtan hagyd el anyukáddal is és biztasd a férjedet is, hogy foglalkozzon többet a picivel és dícsérd meg ha tisztába teszi egyedül, meglátod mennyire el tudnak lágyulni egy kicsi baba láttán, mennyire tudják őket szeretni. Csak kell hagyni őket érvenyesülni. Sok sikert és kitartást!