Anyukák! Ti megtettétek volna a helyében?

Egy ismerősömről van szó, tudom, hogy az valamilyen szinten kibeszélésnek számít, de nem érdekel, mert képtelen vagyok felfogni, hogyan lehetnek valakinek ILYEN motivációi.

A csaj összejött az "élete álma" pasival, együtt voltak, elvoltak, de a srác keztde belétni, hogy nem igazán klappolnak össze, ezért szakítani akart.

És lám, a csaj hipp-hopp teherbe esett, amint érezte a vesztét. Már ez is hülye hozzáállás (szerintem), hogy így akarja megtartani a pasit, de az ő dolga.

Viszont, egyre több hülyeséget halmozott fel, konkrétan kényszerítette a párját - vagy fogalmazzunk úgy, hogy kierőszakolta -, hogy jelen legyen a szülésnél.

Megszületett a kisfiú, a pasi a szülésélmény miatt három napig a saját anyjára sem tudott ránézni (ő mondta), a csaj pedig pedig nyomatta az SMS-eket, e-maileket a srác exnőinek, hogy "haha, én nyertem, az enyém, bibibí". (Nem pont szó szerint, de ezzel a tartalommal.)

A lényeg, hogy a srác vidéken dolgozik, ált. 2 hetente jár haza, így a lány egyedül maradt a babával, és azt hiszem, számára is kiderült, hogy korai volt ez a gyerekvállalás (22 éves a csaj). Többször a kezére-fenekére csapott a babának, amikor az sírt, mert fájt a hasa. Kiabál vele folyamatosan, nagyon undorító stílusban, és mostanra odáig fajultak a dolgok, hogy a pasi nem hajlandó őket kettesben hagyni - félti a gyerekét a saját anyjától! - visszaköltöztette őket a lány szüleihez. Elmondása szerint már nemhogy szeretetet, de még a gyermeke anyja iránti cseppnyi tiszteletet sem érzi a lány felé. Teljesen kiábrándult belőle, és nem mer vele szakítani, mert attól fél, hogy egyrészt a bíróság nem ítélné neki a babát, mert nagyon sokat dolgozik, nem lenne segítsége (pedig simán elmondhatná, hogy a csaj hogy viselkedik a babával), másrészt tart tőle, hogy ha elhagyja a lányt, akkor az a kisbabán vezeti le a dühét. (A csaj már kapott egy egyhetes wellnes-kezelést a pszichiátrián, szülés utáni depresszió miatt, de nem igazán hatott.)

Az a szegény kisbaba mindössze 7 hónapos.

Őszintén: ti megtették volna a lány helyében? Gyermeket vállalni csak azért, hogy megtartsatok egy férfit? Akkor is, ha érezhetően fiatalok voltatok hozzá? (Mármint lelki érettségre gondolok, a lány még nagyon éretlen volt.)

Azon gondolkodom, hogy vajon megérte-e neki, hiszen a pasi így is el fogja hagyni a hozzáállása miatt. Neki pedig lesz egy gyereke, akit sosem akart, akit látni sem bír. Mondogatja, hogy szereti a babát, de csak akkor, amikor alszik.

(És még mielőtt valaki megvádolna: nem egy féltékeny exbarátnő vagyok, hanem a család barátja, szintén kisbabás anyuka, aki képtelen felfogni, hogy lehet valaki ennyire buta, mint az említett lány.)