Ismertek olyat, aki azért megy vissza hamarabb dolgozni, mert "problémás" a gyereke? Az anyukának könnyebb a munkahelyen, és a gyereket pl 1 / másfél évesen bölcsibe adja? Szóval nem anyagi okok miatt?

Aki azt írta, h 20 hónaposan adta be bölcsibe, és hogy most majd lepontozhatják...az valamit nagyon félreértettem szerintem a kérdés jellegéből adódóan.

Akit én ismerek , nem viccelek: FÉL éves a gyereke és már vakarássza mindenét, mert annyira uncsi otthon.

20 hónapos gyereket már be lehet adni bölcsibe, ezzel nincs is gond. Én úgy értelmeztem a kérdést, hogy vannak olyan anyák (vagy hogy írjam) akik megszülik, de aztán gyorsan le is tiplizik a gyereket, mert "rájuk jön" . Én ilyet ismerek.

Bocs, most látom a kérdést, h 1- másfél éves évesről van szó....De a másfél éves már nem olyan kicsi , szóval nem erre terjedt ki az én kommentem, még1x írom!!:)

Itt volt egyszer egy olyan anyuka, aki megírta kerek perec, hogy nem tudja kezelni a kisgyerekét, és megőrül, ha még egy hetet is otthon kell maradnia.

A sírógörcs kerülgette a szerencsétlent, annyira nem tudott bánni a kicsivel, és nem volt segítsége sem.

Na nem mindenki szuperanya, szerintem jól tette, amit tett, mielőtt begolyózott volna, meg valószínű a gyermeknek is jót tett némi hozzáértő csoport-terápia :)

"nem sírok pl. minden másnap)mióta én dolgozok, ő bölcsis"

..én meg azóta sírok minden nap mióta bölcsis olyan borzasztóan hiányzik!..és sajna ő is pityereg néha..

nem vagyunk egyformák..

Alapvetően az anyák azért nem érzik jól otthon magukat, mert nincs segítésük, meg társaságuk, nem tudnak hova eljárni szórakozni. Mellette még az anyagi gondok is, hogy egy keresetből nem lehet kijönni, meg a gyes semmire sem elég. Ezért van a sok gyes-beteg anyuka, nem azért mert a gyereket ellátni nehéz lenne.

De erre szerintem nem az a megoldás, hogy a 1,5-2 éves gyereket reggel 7-től 5-ig idegenekre bízzuk. Lehet itt azzal jönni, hogy külföld így meg úgy, de ott azért nem főállásban dolgoznak a kisgyereke anyák. Meg hogy a gyereknek is kell a társaság. Hát igen, napi 1-2 órára, de azt ne mondja nekem senki, hogy a gyereknek arra van szüksége, hogy napi 9-10 órában a szüleitől, otthonától távol legyen idegenekkel.

Én voltam Angliában babysitter, ott minden nőnek, ahol gyerek volt, volt au-paire. A férfiak (általában) kerestek eleget, szóval az én háziasszonyom is eljárt konditerembe, fodrászhoz, nyelvtanfolyamra, heti kétszer szórakozni. És nem volt GYES-beteg. És nem vágyott vissza a munkahelyére. Tök jól elvolt a gyerekeivel otthon, ha meg megunta őket, akkor ott voltam én.

Csak sajnos nálunk a nők a munkahelyükre járnak szórakozni napi 8 órában. És ez nagyon nincs jól, hiába is bizonygatjátok. Csak sajnos nálunk nagyon nem divat a félállás, na meg nem is nagyon érné meg anyagilag.

14-es.

Nem szórakozni jár az ember a munkahelyére. Hidd el, sokan maradnának otthon a gyerek 3 éves koráig, de nem tehetik meg, mert ITTHON a férj fizetéséből hárman, négyen nem lehet megélni.

Szerintem még véletlenül sem szabad pld Angliával összehasonlítani. Sajnos teljesen más világ.

Én négy órás vagyok és mivel ikrek (dupla gyes), így kicsivel többet keresek, mintha nem dolgoznék, de még így is elég nagy a baj anyagilag:-(

Én az vagyok aki lepontozástól tartottam...

Épp ezért írtam, mert itt felénk amikor a 20 hónapos mellől dolgozni mertem menni minden voltam csak rendes ember nem.

Egyébként én 6 órában dolgozok. Utzással 7.5 órát van bölcsibe a gyerekem, szóval legalább nem 9-10et.

A sírást pedig nem úgy értettem, amilyen összefüggésbe lett állítva egy válaszoló által: hogy én azrt sírtam volna mert VELEM van a gyerek, (ő meg azért sír mert nincs vele)

Azért sírtam, mert tehetelennek éreztem magam és bénának sok téren, sok mindenben úgy éreztem nem fejlődik eléggé a gyermekem stb.

Teljesen egyetértek egyébként azzal a válaszolóval aki azt írta hogy anyagilag rosszabb helyzetben semmi segítséggel, semmi társasággal vagy megerősítő környezettel "kéne" otthon ülni 3 éves koráig, és ez lehet hogy egyes esetekben rosszabb mintha mondjuk másfél éves korától bölcsis egy gyerek.

Az angliai helyzetre meg csak azt tudom mondani, ha arra várnánk hogy M.on is csak az vállaljon gyereket akinek au pairra telik, vagy apa gond nélkül eltartja évekig a családot, hát akkor még ennél is hamarabb kihalnánk .

Nem, nem arra várunk, és ez nem a magyar nők/férfiak hibája. Hanem az országé, a rendszeré. Mellesleg az au-pair nem egy drága dolog, csak plusz egy szoba.

De én akkor is azt vallom, hogyha a nők megtehetnék anyagilag, hogy otthon maradnának, és még segítségük is lenne, nem mennének vissza dolgozni. Vagy nagyon kevesen, és akkor el lehet mondani rájuk azt, hogy nekik nem való gyerek. Így sajnos a kényszer nagy Úr.